Folia historica 13

Németh Annamária-Németh Gábor: Az érsekújvári mészáros céh emlékei a Magyar Nemzeti Múzeumban

sában a következő században is az esztergomi érsekek vállaltak áldozatokat.

2 A vár, mint a Bányavidéki Főkapitányság fő erőssége szerepet játszott Bocskai és Bethlen Gábor hadjárataiban, 1663—

ban Köprüli Ahmed ostrommal vette be, a felszabadító háború során Lotharingiai Károly és Caprara vívta vissza 1685 nyarán. A Rákóczi szabadságharcban 1710. szeptemberéig volta kurucok kezén.

3 A fallal övezett mezőváros az esztergomi érsekség tulaj donát képezte, a rövid török birtoklás után 1691. október 29-én, a város második megalapítójának tartott Széchenyi György (1592-1695) érsek adott a az újratelepülő oppidum és polgárai számára kiváltságlevelet, amelyet 1692. október 12-én I. Lipót is megerősített és jóváhagyott. A település élete a következő évszázadban is a privilégiumlevél normatívái szerint folyt, amit a XVIII. századi prímások is többször megerősítettek. Széchenyi a kiváltságlevélben mezővárosi önkormányzatot biztosított: polgári ügyekben a bíró és a tanács ítélkezett a mezővárosi magisztrátustól az úriszékre fellebbezhettek. Az ellenreformáció szellemében csak római katolikus lehetett a település polgára. Robotmentességet, adózási kedvezményeket engedélyezett, a kocsmajogot — a korban szokásos gyakorlat szerint — Szt. Mihály naptól (szeptember 29.) karácsonyig engedte át az érsekújváriaknak. Szabályozta a határhasználat módját, végül témánk szempontjából is jelentős, hogy biztosította a szabad kereskedés lehetőségét.

4 A kiváltságlevélben foglaltak alapján kezdődött meg az újratelepülés, amelynek során a vidék és a város részben szlovák lakossággal töltődött fel.

5 A mezővárosi keretek között meginduló prosperálást — mint a továbbiakban is látni fogjuk — a céhes kézművesipar fejlődése és a kereskedelem bizonyítja. A XVIII. századi Nyitra megye településhálózatát egyetlen szabad királyi város — Szakolca — kivételével a mezővárosok hálózata jellemezte. A legnagyobb piacközpontok, Galgóc, Nagytapolcsány, Nyitra, Szakolca mellett Érsekújvár, Vágújhely, Varbó, Szenic, Bajmóc piaci vonzáskörzete volt a legjelentősebb.

6 A XIX. század közepére Érsekújvár „szabadalmas mezőváros"-ban már 900 ház állt, a mintegy 9 ezer fős lakosság fele magyar, fele „tótajkú" volt. Évente tíz országos vásárt tartottak. Népesek voltak marhavásárai, a gabona- és állatforgalmazás területén pedig már a század első felében a kisebb körzeti szerepkört jóval meghaladó forgalmat bonyolított le.

7 Szűkebb témánkra térve Érsekújvárott a céhesedés - az országos folyamatnak megfelelően — több lépcsőben játszódott le.

8 A XVIII. századi magyarországi kézművesipart a szabad királyi városok stagnálása, a falusi és mezővárosi ipar fellendülése jellemezte. A nyugat európai fejlődéssel ellentétben 52