Folia historica 13

F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében

Burgundi Mária élete utolsó éveiben készült-e az eredetileg az Insbruck melletti Ambrasi kastélyban őrzött festmény, s valóban volt-e egy ilyen ruhája, vagy a szerető férj ezt a képet is halála után rendelte meg, a rendelkezésre álló hazai adatok alapján ez nem dönthető el. Ha a ruha létezett, nem zárható ki az sem, hogy átalakították az unoka esküvője alkalmával, hiszen tudjuk, hogy V. Károly az itáliai hadjárat miatt pénzgondokkal küszködött, Mária még a kialkudott hozományt sem kapta meg!

2

1 A képen ábrázolt öltözék ugyanis nagyon könnyen „modernizálható" volt, ha valóban külön derékkal és szoknyával szabták (ez ugyanis nem állapítható meg egyértelműen). Nem kellett mást csinálni, csak az elejét szétszedni és lampasszal keretelni. Az esetleges átalakítást nem csupán a ruha toldásai támasztják alá, de a hordásnyomok is, amelyek nem tulajdoníthatók egyértelműen az évszázadok rombolásának, inkább arra utalnak, hogy nem csupán egy alkalommal viselték az öltözéket. Ellenvetésként megjegyezhető, hogy maga Mária is több alkalommal felvehette az értékes díszruhát, s esetleg csak az országból való távozása alkalmával ajándékozta Mária-Zellnek, mivel özvegyként már nem kívánt ilyen díszesen öltözni, hiszen tudjuk, hogy haláláig gyászt hordott! Ha a kép a császárné halála után készült, akkor is elképzelhető, hogy létezett egy ilyen szabású ruha amihez a fejet hozzáfestették, vagy az akkor igen kedvelt és a császár udvarában sokat látható mintájú anyagból egy divatos szabású ruhát alkotott az ismeretlen festő. Ez a korban szokásos volt, pl. Miksa császár családját ábrázoló csoportképen (1515 — 1520. Bécs,

Kunsthistorisches Muzeum) is divatos öltözékben látható az akkor már közel harminc éve halott asszony. 7. Végül, de nem utolsósorban, felmerül a kérdés, miért nem alakították át az öltözékeket egyházi ruhává. Az a feltételezés, hogy nem voltak alkalmasak rá,

2

2 véleményem szerint nem helytálló. A damasztot nem tarthatták vékonynak miseruhához, hiszen van egy hasonló az Iparművészeti Múzeumban. Ugyanakkor a szoknya szabása minimális eltéréssel megfelel egy pluvialenak, az ing alba-nak. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy az osztrák és magyar történelemben oly fontos szerepet játszó fiatal pár ruháját — a korban nem általános, de egészen mégsem szokatlan módon — elsősorban kegyeletből őrizték meg a gyászos kivitelű mohácsi csata után. Tény azonban, hogy Mária személye körül Ausztriában és Brüsszelben még tovább lehetne és kellene kutatni, hátha a levéltári forrásokban olyan értékes adatra bukkannánk, amely megerősíti vagy elveti a ruha keletkezé19