Folia historica 13

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VI.

egyébként elismert kalkulációs elveket sem vették figyelembe, s a tényleges önköltségi tényezők mellőzésével kész helyzetet teremtettek. Az 1941-ben jelentkező nézeteltérések kapcsán több éves vonatkozásban fejtegették a kérdést, s ebből kiderült, hogy a FFG előnytelen helyzete nemcsak a Weiss Manfréddel szemben, de a MÁH érdekeltségen belül is tovább romlott. A vállalat részére az első 9 milliós lőszerrendelés még jelentős nyereséget jelentett. Az első két részt 6 millió P értékben Weiss Manfréd árakon >számlázták le, de az utolsó részletnél a gyár kénytelen volt 15%-os engedményt tenni. Az ármaximálás után a tényleges kiadások 95%-a térült csak meg. Szerepet játszott ebben, hogy a vállalatot kötelezték az idomszerek ingyenes szállítására, térítésmentes lőszerpróbákra. A munkabérek 2%-os emelése, a túlmunkaóra 25%-os pótdíja, a kampányfeladatok miatti új munkaerőbeállításból adódó veszteségek, az előnytelen anyagbeszerzési árak a termékekben nem voltak realizálhatók. Figyelmen kívül hagyták, hogy a FFG gépeinek amortizálása még nem történt meg, nem volt saját kohója a vasbuga gyártására, idegen tőkével dolgozott, s a 3 millióra tervezett beruházások a HM nyomására 20 millióra emelkedtek. A gyár, hogy nyomatékot adjon észrevételeinek, egyre gyakrabban emlegette a „német rendszer" bevezetésének szükségességét, vagyis a három műszakban foglalkoztatott gépeknél 33,33%os leírás engedélyezését, adómentes nyereséget, ha azt új invesztíciókra használják fel, s az új üzemrészek termeivényeire az alacsonyabb önköltség ellenére magasabb árak meghatározását, ami gyakorlatilag a Birodalom hadiiparának gyors kiépítését is eredményezte. Súlyosbította a helyzetet, hogy a FFG a végleges árak érdekében a megbízás kiadásakor engedményeket tett és az előírtnál több beruházást vállalt. Az elszámoláskor a HM az ÁOK jelentéséből indult ki és az ellenőrzés alá vett 94,8 millióból, amelyből 37,6 milliót alvállalkozók termeltek, 12,6 millió visszatérítést állapított meg. A FFG kimutatta, hogy ebből 7,6 millió olyan megrendelésből adódik, amellyel kapcsolatban az üzem már egyszer áldozatokat hozott. A maradék öt milliót sem fogadták el a már korábbiakban felsorolt, árakat befolyásoló, a FFG-nél különösen ható tényezők miatt. Ugyancsak kedvezőtlenül hatott ki az árakra a HM által kötelezően előírt alvállalkozók bevonása a termelésbe. Ha mindez nem is lenne elég ok a FFG árainak elfogadására - hangsúlyozta a gyár igazgatósága -, a tüzérségi lőszergyár és fémhengermű létesítésével rászolgáltunk arra. „A H.M. a vonatkozó tárgyalások során elsősorban azt tartotta szemelőtt, hogy a tüzérségi lőszergyártás terén annak idején fennállott monopolisztikus helyzet megszűnjön és ezáltal a tüzérségi lőszerbeszerzés terén a Honvédelmi Kincstár ja192"