Folia historica 12

F. Dózsa Katalin: A polgárosodás kezdeteinek hatása a viseletben. Férfi és női divat 1778-1814 között

világító szép színeik és mintáik miatt az arisztokrácia számára is kívánatosak. A fejlett európai selyem- és szövetipart védelmezve eleinte adminisztratív módon próbálnak védekezni ellenük: Franciaországban pl. 1697-1715 között 25 rendelet jelent meg, amelyben gályarabsággal fenyegették a kereskedőket, s az indienne-t viselő nőket pedig azzal, hogy a nyílt utcán bárki letépheti róluk a tiltott anyagot. Utoljára 1755-ben ítéltek el egy szerencsétlent ezért gályarabságra,

4 de a pamut mégis terjedt, mert a főrangú hölgyek is sportot űztek abból, hogyan játsszák ki a rendeleteket. 1759-ben végül a tiltásnál sokkal jobb módszert találtak; (amire az angolok már jóval korábban rájöttek) ugyanis manufaktúrát nyitottak gyártására. Az indiai és az angol pamutipar előnyét azonban már nem tudták behozni. A férfidivatban még látványosabb az egyszerűsödési folyamat. A redingote-ra franciásodott ridingcoat különösen Goethe 1774-ben megjelent híres regénye után lett népszerű, mivel főhőse, Werther is azt viselte: "Nehezen szántam rá magam, hogy megváljak egyszerű kék kabátomtól, mert az volt rajtam, amikor először táncoltam Lőttével. De egészen megkopott, újat kellett varratnom, de éppen olyant, mint a régi volt, hátul galléros, elöl hajtókás, a hozzávaló mellény, nadrág is éppen olyan sárga színű."

5 Az angol polgári filozófus, John Locke, majd Rousseau irányítja a figyelmet a gyermekek sanyarú sorsára is, akiket eddig kis felnőtteknek tekintettek, s pontosan úgy is öltöztettek. Az 1770-es évek végén megszabadítják őket először a papa és a mama kényelmetlen öltözékeitől:

6 a kisfiúkra egy kihajtott gallérú bő zubbonyt és bokáig érő nadrágot, "a la matelot" (matrózszerűen), a kislányokra egybeszabott, övvel összefogott könnyű pamut ingruhát adnak. Az előbbi a pantalló, az utóbbi a klasszicista divat előzménye. A divat demokratizálódását segítik elő a most feltűnő divatlapok is. 1778-tól 1787-ig jelenik meg az első, divatrajzokat is közlő lap, a "Galerie des Modes et Costumes" Párizsban. Nyomában gombamódra szaporodnak a rövidebb, hosszabb életű hasonló kiadványok, közülük a legrangosabbak: a Journal des Luxus und der Moden (Weimar 1786-1827), Gallery of Fashion (London 1794-1882), The Lady's Magazine (London 1770— 1837),

7 The Lady's Monthly Museum (1798-1832), Journal des Dames et des Modes (Paris 1797-1839) és az Allgemeine Moden-Zeitung (Leipzig 1799-1903). A döntő változások 1778-1780 körül kezdődnek. Marie Antoinette, aki 1789-ig vitathatatlanul a divat koronázott uralkodónője, élenjár az öltözködés egyszerűsítésében. 1778-ban állapotosan 29