Folia historica 12
Németh Mária: Habánok és más fazekasok Sárospatakon XVI-XIX. század
szerzéséről általában két személy gondoskodott. Az agyagot a közösség pénzéből vásárolták meg, így az értékesített termékekből szerzett jövedelem is közös vagyonnak számított. A termelés munkamegosztáson alapult, ami kiterjedt a legkisebb munkafázisokra is: pl. formák-mintalapok elkészítése, öntés, korongolás, mázak összeállítása, díszítés, égetés stb. Munkamegosztás létezett olymódon is, hogy egyesek edénykészítéssel, mások kályhacsempék, kályhák készítésével, rakásával foglalkoztak. Az előállított termékeket akár piacra, akár rendelésre készültek, nem az egyén, hanem a közösség tulajdonának tekintették, ezért mesterjegyet soha nem találunk rajtuk, még a dekorátort sem jelölték. 5 3 A sárospataki habán fazekasok termékeinek egyik első említése Debreczeni 1647. évi leveléből való: "Az savanyú víznek való korsokban ma égetnek hatot ki ez tökéletlen úy Keresztének és mingiarast kültön küldöm." 5 4 Leginkább azonban kályhák, kályhacsempék készítésével foglalkoztak. Már a habánok betelepítése előttről is szép számú adatunk van kályha (kemence) rakásról 5 5, ezek jelentős részét azonban a habánokkal újrarakatták mint az a levelezésből ill. az inventáriumokból kiderül. Lorántffy Zsuzsanna pl. Munkáncsra rendelt kályhacsempéket: "... az Uy keresztenyek micsodás kályhát csinálnák mostan, az Munkácsi hazakban készíttessen azaz ha vagyon készen, azon szekereken külgiön, az Leányok második hazaban egy kemenczére való bokány kalyhakot." 5 6 Egy 1655-ös levélben pedig: "... az ui Kereszten fazekast küldgie borsiban az Palotaban rakja fel az kemenczet ugyan Josef bontotta is el, tudgya mennyi kalyhabul telik ki." 5 7 A fazekasok termékeinek említését megtaláljuk a XVII. század végi, XVIII. század eleji várleltárakban is. 1685. nov. 12-én írták össze a külső várnak a piac felöli bástyájában tárolt tárgyakat, közöttük 105 újkeresztény készítette fehér tányért és 3 tálat. A vár 1712. évi leltára 5 emeleti teremben sorol fel habán kályhát, melyek egy része az 1714-es inventáriumban is megtalálható, mint mázas kályha. Érdekes azonban, hogy a legkorábbi, 1701-es leltár ezekre vonatkozóan csak a "zöld kályhás kemencze" megjelölést használja. 5 8 A XVII. századra jellemző, hogy a megrendelők között elsősorban előkelő magyar családokat találunk, akik főleg házasságkötések alkalmával rendeltek készleteket. 5 9 A habán és főként a későhabán edények azonban nemcsak a nemesi, hanem a mezővárosi háztartásoknak is kedvelt darabjai voltak. A XVIII. századtól a megrendelőket főleg a polgárság, a céhek körében találjuk meg. Sok habán fazekas edény maradt fenn protestáns egyházi használatban. Ennek oka részben az, hogy a református egyházak szertartásaikhoz 14
