Folia historica 11

Vigh Károly: Pulszky Ferenc levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban

nak s legújabban kineveztetett a múzeumok és könyvtárak országos fő­felügyelőjévé. Ugyanazon albumban Henszlmann Imre, régi barátja, de politikai ellenfele, így méltatja érdemeit: "A múzeum harmadik korszakát Te inaugu­ráltad, kedves Barátom! Itt egyedül a régiségi osztályt tekintve, gondoskodá­sodnak köszönheti, hogy a praehistoricumok tárlata Európában elsőrangú lett, hogy a római feliratos kőemlékek tára, s azok magyarázata a többi euró­paival versenyre lépett. Fejérvárytól örökölt jeles régészeti könyvtáradat nagy­lelkűen az akadémiának és múzeumnak ajándékozván, megvetetted könyv­táraink azóta tetemesen megszaporodott szakosztályának alapját." 8 Bármennyire is nagy tekintélynek örvendett a közéletben, a reakció még Pulszkyt is sárba akarta rántani — a reformkorszak szabadelvű hagyomá­nyaival együtt. Éppen a Nemzeti Múzeum kárára elkövetett visszaélésekkel vádolták be az országgyűlésen. A kiküldött bizottság azonban — beható vizs­gálatok után - kimutatta e vádak teljes alaptalanságát. Pulszky maga kijelen­tette az Orient című szabadkőműves lapban, hogy ez a reakció támadása, amely rajta keresztül az egész szabadkőműves mozgalom ellen irányul. 9 Pulszky töretlen erővel folytatta munkásságát. Tudományos pályájá­nak kiemelkedő eseménye, hogy 1891. február 1-én a magyar pogány sír­leletekről tartott akadémiai előadása utat nyitott számára nagy munkája: Magyarország archeológiája megírására, melyet 1895-ben nyújtott be az Akadémiának. 1 0 Amilyen sikeresnek tekinthető Pulszky egész életpályája, családi élete annyira tele volt tragédiákkal. Már említettük felesége és két gyermeke halálát, amelyet az akkor még népbetegségnek számító tífusz okozott. Pulszky csak 72 éves korában, 1886-ban nősült meg másodszor, és nőül vette a nála jóval fiatalabb Geszner Rózát. A kortársak egybehangzó véleménye szerint - amit egyébként az alább közölt levelek is bizonyítanak — Pulszky második házassága is kitűnően sikerült. Élete alkonyán — amint egyik levelé­ben maga Pulszky írja — "szerelmének napja aranyozta meg." Életének utolsó éveit megkeserítette az a rágalomhadjárat, mely az apa után most a fiút: a kitűnő művészettörténész Pulszky Károlyt vette célba, képtárigazgatói minőségében állítólag elkövetett visszaélések miatt, az állam megkárosításával gyanúsítva meg őt. Ám attól megkímélte az öreg Pulszkyt a sors, hogy a tragikus végkifejletnek: a méltatlan hajsza eredményeképpen idegileg összeroppant fia öngyilkosságának tanúja lehessen. Néhány hónappal fia öngyilkossága előtt hal meg 1897-ben, mint a nagy reformnemzedék utolsó nagy képviselője. 94

Next

/
Thumbnails
Contents