Folia historica 11

Vigh Károly: Pulszky Ferenc levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban

különösen nagybátyja, Fejérváry Gábor gyakorolt nagy hatást, akiről elmondhatjuk, hogy e nagyműveltségű férfiú a felvilágosodás legjobb hagyományait őrizte s a korabeli magyar nemesség kicsinyes előítéleteitől mentesen, felébresztette érdeklődését az európai kultúra, különösen a művészettörténet és a régészet iránt. Az ő társaságában tette meg az első olaszországi útját, amelynek élményei egy egész életre meghatározták pályáját a tudomány, a művészetek, a múzeum világa felé. Különösen a Firenzében töltött időszak egészítette ki szerencsésen és gazdagította Pulszky előző tanulmányait, a reneszánszról és az olasz művészet fénykoráról. Itt kapta azokat az ösztönzéseket, amelyek őt 1837-ben a Nemzeti Múzeum emelésekor a magyar történeti múlt felé irányították. Ekkor úja naplójába: "A mű- és régiséggyűjtemények gyönyörködtetnek és a szépség érzését ápolják." Gondolkodására a francia felvilágosodás ideológiája, Voltaire és Rousseau műveinek tanulmányozása gyakorolt hatást. Ezzel magyarázható teljes vallási közömbössége is, pedig atyja buzgó evangélikus volt. Különös, hogy ezzel ellentétben a XIX. század elejének német romantikája is hatott rá. Tőlük tanulta meg, hogy mit jelent a saját nemzetének hagyományaihoz és törekvéseihez kapcsolódni. Mindehhez járult, hogy beleszületett a reformkor élénkülő közéletébe, és 1834 tavaszán a pozsonyi országgyűlésen gyakornokoskodó jurátus Kölcsey lenyűgöző egyéniségének hatása alá került. Rövidesen egyik vezéralakja lesz az országgyűlési fiataloknak. Pulszkyra — a vele született tehetségen kívül — bámulatos munkabírása és sokoldalúsága jellemző. írásait pedig rendszerint a nemzeti élet valamely éppen időszerű szükségletének rendeli alá. Ilyen munkája az 1830-as évek végén megjelent "Eszmék Magyarország története philosophiájához", amely cikksorozat formájában látott napvilágot Bajza és Vörösmarty folyóiratában, az Athenaeumban. Első ízben próbálja átfogó elvi szempontok alapján rendszerezni az addig inkább csak a nevezetes események elmondására szorítkozó történetírást. A Metternich-i rendszerben a nemzeti múlt tradícióinak felidézése, az "ősi szokás"-ra és "százados emlékezetek "-re való hivatkozás a magyarság önvédelmi küzdelmét erősítette a Habsburg-birodalomba való beolvasztására irányuló törekvésekkel szemben. Pulszky egész irodalmi és tudományos munkássága ehhez a küzdelemhez kapcsolódik, akár régészeti stúdiumaira tekintünk, vagy — egyébként nem túl sikeres és színvonalas — szépirodalmi próbálkozásaira. Kitűnő politikai érzékére jellemző, hogy a Széchenyi és Kossuth közti vitában ugyan mindannyiszor félreérthetetlenül Kossuth mellett foglalt állást, de amikor az ellenzéken belül a Kossuth-vezette szárny és a centralisták közti politikai hadako87