Folia historica 11
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész
353. Ezzel kapcsolatban lásd: Megállapodás az 1927. II. 21-én egyrészt a mlcir. Kincstár nevében a H.M. másrészt a Fegyver- és Gépgyár Részvénytársaság között géppuskák (és hasonlók) beszerzése tárgyában. OL.FÉG. Z-1081. Könyvelési Osztály Iratai, l.cs. 3.d., illetve MÄH. Z-58. Ügyvezető Igazgatóság Iratai 32.cs. 125 .d. 1. 354. Tibor Iván, Jelentés.. . i.m. (347) 13. 355. Uo. 356. Észrevételek . . . ijn. (351) 8. 357. Tibor Iván, Jelentés . . . i.m. (347) 18. A mondottakat érdemes összevetni az Észrevételek . .. ijn. (351) 2. oldalával. 358. Az 1932. április 19-én kelt szerződés alapját az 1927. évi, fentebb idézett (353) megállapodás képezte. A kérdést ismét napirendre tűzték 1933. április 20-án. 359. Tibor Iván, Jelentés ... i.m. (347) 25. 360. Megállapodás . .. i.m. (353) 1. 361. Uo. 2. 362. A mondottakat vö. az 1933. április 20-án kelt szerződés 3. pontjával. 363. Észrevételek . . . ijn. (351) 4. 364. Uo. 5. 365. A számítási eredményhez úgy jutunk, hogy az eladási forgalomból levonjuk az eladási hasznot. Ezzel megkapjuk az eladási forgalom leltári árát. Az eladási forgalom leltári ára és a gyártási forgalom leltári ára közötti különbség megadja az adott év raktári termelését. 366. Meg kell jegyeznem, hogy a kényszer nyugdíjazás csak látszólagos megtakarítást jelent, ugyanis ebben az esetben a nyugdíjat nem a nyugdíjpénztár, hanem a vállalat kényszerU fedezni. Ezt az álláspontot a Népjóléti Minisztérium és a Belügyminisztérium dolgozta ki, mondván, hogy a kényszernyugdíj terhe nem érintheti a nyugdíjjogosultakat. Az említettek két megoldást javasoltak. Vagy a vállalat veszi át a terheket, mint a tervezet szerint a Fegyvergyár esetében is, vagy pedig formailag a nyugdíjpénztár folyósítja, ám az így előállott hiányt a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat kényszerül a pénztárnak megfizetni. A mondottakból következik, hogy Dammang elképzelései lényegesen a rezsi csökkentéséhez nem járulhattak hozzá. 187