Folia historica 11

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész

Nagy beruházásnak számított a törökbálinti szerelőüzem építése, amely 1936 júniusában kezdődött, de már 1937 áprilisában az élesre szerelt lőszereket szállítani tudta. A Hengerműben az építkezés a lámpagyári üzem átköltöztetése után kezdődött el. Júliusban lebontották a régi épületet és augusztusban megkezdték az új kialakítását. 1937 májusától a szükségletet már ezen üzem gyártmányai fedezték. A munkálatok tehát az előzetes terveknek megfelelően haladtak, a Weiss Manfréd cégtől való függetlenítés és a piaci területek biztosítása érdekében. Bár a Weiss Manfréd cég a piacot fémlemez-, cső-, rúd-, huzaláruban monopolizálta, az új üzemág szempontjából figyelembe vették, hogy a Hitelbank érdekkörébe tartozó vállalatok szükséglete a szóbanforgó félgyártmányokban évente meghaladta az 1 millió pengőt. 1936 elején az alumíniumkohó ügye lekerült a napirendről, az áram magas egységára és az alumíniumfogyasztás fokozására vonatkozó elgondolások megrekedése miatt. Hasonlóan nem született döntés a csőgyártás kérdésében sem. A HM-el kötött megállapodás értelmében a Fegyvergyár a gyártáshoz szükséges nyersanyagot kedvező feltételek mellett beszerezte. Szállítói közül kiemelkedő szerepe volt a berndorfi Krupp gyárnak. Kikapcsolták tehát a Magyar Fémlemezipar Részvénytársaságot és a Weiss Manfrédét, mert ezek előnytelenül diktáltak a magyar piacon és ugyanakkor nem nyújtottak elég biztosítékot a szállításra. A fúzió előtti elgondolások jegyében kísérletek történtek a költségek apasztására. 23 tisztviselőt nyugdíjaztak, illetve elbocsátottak. A fizetéseket átlagosan 15%-kal csökkentették, amelynek következtében újabb 32 alkalmazott vált meg a gyártól. A fúzió megvalósítása után Wiss Jenő, Kornfeld Móric és Marcus Hugó igazgatósági tagságukról lemondtak. A Lámpagyár vezérkarának megbízatása az egyesülés tényével megszűnt. így 1936 elejére a Fegyvergyár új igazgatóságát Harkányi János, mint elnök, Scitovszky Tibor, Bláthy Ottó Titusz, Bod János, Egry Aurél, Frommer Rudolf, Hazai Samu, Kelemen Ferenc, Perényi István, Szinyei-Merse István alkották. A vállalat vezetésére Dammang András és Ullmann István kaptak megbízást. A két vállalat egyesítése megtörtént ugyan, de továbbra is kérdéses maradt, hogy a formai változások mellett lesz-e szerkezeti megújulás, s ha igen, az mennyiben tud kihatni a gyár gazdaságának struktúrájára, technikai szintjére, vagyis mennyire képes lépést tartani a kor követelményeivel. A fel183