Folia historica 11

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész

megrendelést, amely évenként 1,5, összesen 12 milliót helyezett kilátásba. A szükséges gépi berendezés azonban, mint ezt Loewe is megállapította, legalább 3 millió pengőt, vagyis megközelítőleg a megrendelés 40%-át igényelte, ami önmagában azt bizonyítja, hogy az üzlet megkötése nem látszott igazán gazdaságosnak. A felújítást viszont nem lehetett elkerülni. Dammang, a kiszemelt új vezérigazgató úgy fogalmazta ezt meg ".. . ha pld. egy fegyvernek előállítása 3000 munkaműveletet kíván, úgy ez ott 3000, egymás után következő menetben eszközöltetne."

45

8 És hogy a csereszabatosság kérdésében is Loewenek igaza lehetett a hitelbanki jelentésből kiolvasható, mert amikor az évi 15 000 darabos puskamegrendelést készpénzfizetés mellett kérik, kihangsúlyozzák, hogy "... olymódon, hogy az alkatrész kicserélhetőség kérdésében a korábbi állapot tartassék fenn. Amennyiben a magas Hadügyi Kormány az üzem teljes modernizálását kívánná — ami által a kicserélhetőség kérdése is megoldható volna — tisztelettel kérnünk kell, hogy erre a célra vagy megfelelő rendelések útján az amortizációs lehetőséget megadni, vagy pedig az említett évi 15 000 puska árát úgy megállapítani kegyeskedjék, hogy azáltal az új berendezés költségei törleszthetők legyenek."

4 A Hitelbank kihangsúlyozta, hogy ezzel a racionalizálási programmal minden tekintetben a magas Kormány intencióinak és nemkülönben a felállított Iparügyi Minisztérium elgondolásainak felelnek meg 46

0 A racionalizálási tervek részét képezte a személyzeti kiadások egyharmadra való csökkentése. Ezzel kapcsolatban állapította meg Erdős, hogy a fegyvergyári jelentés szerint a gyártás minden pengőjére 237 fillér alkalmazotti rezsi esik. "Hát ez egyszerűen hajmeresztő, sőt tiszteletteljes véleményem szerint - bűnös mulasztás'!

46

1 Ugyanakkor a Hofherrnél az eladás minden pengőjére 10 fillér, míg egy pengő gyártásra 18 fillér jut a Fegyvergyár 148 fillérjével szemben. Ezek az adatok a tennivalók sürgősségét és horderejét egyaránt igazolták. A hármas fúzió gondolata 1935. július 13-án kelt szigorúan bizalmas jelentésből részletesen ismerkedhetünk meg a bővített, úgynevezett hármas fúzió tervével. Az együttes harmadik tagja Hofherr-Schrantz— Clayton—

Shuttleworth Rt., amely nemcsak vezetésében, de ügykezelésében is egyéni úton haladt. Törökországban, Jugoszláviában, Olaszországban és Franciaországban külön társaságokkal rendelkezett. Ezeket úgy tekintették, mintha a gyártól független cégek lennének. 169