Folia historica 11

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész

használatát más, külföldről beszerzendő fémek helyébe bizonyos cikkekre vonatkozólag kötelezően kívánja előírni."

45

0 Az új alumíniumkohó felállítása már az előzetes tervek szerint is csak úgy válhatott kifizetődővé, ha az egyesült új cég biztosítékot kap arra, hogy rajta kívül új gyáralapításra engedélyt a kormány nem ad ki, s elnyeri ugyanazokat a kedvezményeket, mint amelyek megilletik a termelő gyárat, vagyis ". . . az állami kedvezmények tekintetében kizárólagosság biztosíttatott a már működő alumíniumkohó részére, és hogy ez a kohó az alumínium nyersanyagát képező timföld szállítására is kizárólagosságot biztosított magának."

45

1 A kérdés másik oldala az, hogy a tervbe vett évi 1000 tonna alumínium gyártásához 25 millió kWó áramra volt szükség, ami a jövedelmezőség szempontjából döntő szerepet játszott. Ez időben viszont a magyarországi erőtelepek közül csak igen kevés rendelkezett olyan feleslegekkel, amelyek az alumíniumgyártás szempontjából tekintetbe jöhettek 45

2 Említést érdemel e szempontból a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatabányai telepe, amely megfelelő többletenergiát adhatott volna, viszont a vállalat csak nagyon magas áron volt hajlandó energiát szolgáltatni. A Hitelbank törekvése viszont az, hogy a Kincstár által beigért készpénz-szubvenció mellett 1 kW/ó ne emelkedjék 1,7 fillér fölé, ahogy ez a csepeli Weiss Manfréd esetében is látható..

453 Hasonlóan nem jártak eredménnyel a Budapest székesfővárossal folytatott tárgyalások sem. Szóba jött még a Magyar Dunántúli Villamossági Rt., a pécsi szénbánya erőközpontja és a magyaróvári erőtelep is. A másik tervbe vett új ágazat a csőgyártás lett volna, amelyre nézve az egyesítést előkészítő szakaszban számos tervet dolgoztak ki. E tekintetben két lehetőség merült fel. A varrat nélküli, a belső nyomásra nagy ellenállást kifejtő csőféleségek és a varratos csövek előállítása. Az utóbbiak ugyan kevésbé voltak keresettek, mégis a különböző szempontok mérlegelése után ezeknek gyártásterve került előtérbe. A beadott javaslat az autogén hegesztés előnyeit hangsúlyozta ki, annak ellenére, hogy az elektromos ívfénnyel előállított csövek alacsonyabb önköltséggel készültek. A fő kérdés természetesen ezúttal is az volt, hogy egyáltalán érdemes-e a csőgyártásra berendezkedni? Ugyanis a hazai gáz, vízcső igény évenként 250, míg a bútorcső megrendelés 20 vagon volt. 1935-ben a magyar ipar a varrat nélküli csőből 660, a varratosból 100 vagont termelt, az utóbbiból 50, míg az előbbiből 400 vagont szállítottak ki a külföldi piacokra. Ezzel szemben a Weiss Manfréd varrat nélküli csőkapacitása 1200 vagon, míg a Harmatta gyár hegesztett csövekből 200 vagon előállítására rendezkedett be. 167