Folia historica 11

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész

Fúziós elképzelések 1935. június 30-án a Pénzügyminisztérium elismert a Fegyvergyár tőkeköveteléseiből a HM-től 3 850 881 P-t, a kamat igényéből viszont csak 914 583 P-t. összesen tehát 4 765 464 P-t, amelynek tőke részéből a HM által kifizetett 726 000 P-t levonták, s így a tartozás 3 124 881 P-re csökkent. A FÉG számlázása szerint 2 265 109 P nem került elszámolásra. A Pénzügy ígéretet tett viszont arra, hogy amennyiben a Fegyvergyár tudomásul veszi az általa követelt, de senki által soha el nem ismert összeg leírását, 1 600 000 P-t azonnal átutal, és a hátralevő részt 3 egyenlő részben 1938. június 30-ig kiegyenlíti. Mint korábbiakban már említettük, a HM és a Fegyvergyár között 1932. április 19-én szerződés jött létre, amely meghatározta a HM fizetési módozatait. Ezt a HM nem tartotta be, ezért 1933. április 1-én újabb szerződést kötöttek.

44

3 A kamatigényt a Fegyvergyár itt is fenntartotta, de belement, hogy a HM a törlesztéseket 100 000 P-s részletekre mérsékelje. Az így keletkező újabb kamatok nagyságát az Országos Hitelügyi Tanács 8%-ban állapította meg. A pénzügyi kérdések megoldatlanságában alapvetően volt érintve a Hitelbank, annál is inkább, mert az érdekkörébe tartozó gyárak nagy részénél a termelési kapacitás növekedése ellenére a fejlődés üteme nem volt kielégítő. Az éveken keresztül tartó kedvezőtlen üzletmenet késztette a Hitelbankot arra, hogy a vállalatok helyzetének megjavítása érdekében bizonyos rendszabályokat foganatosítson és többek között felvesse a Hofherr-SchrantzClayton-Shuttlewort magyar gépgyári művek Rt. — közismertebb nevén Hofherrgyár — a Magyar Fegyver- és Gépgyár Rt. és a Magyar Fém és Lámpagyár Rt. fúzióját.

44

4 A tervezet előkészítésére felkérték Dammang Andrást, a Lámpagyár vezérigazgatóját, aki a Hitelbank érdekkörébe tartozó gép- és fémipari vállalatokat megvizsgálta. Érdeklődésének középpontjában az említett három gyár állt, de mondanivalóját a Fegyvergyár és a Lámpagyár fúziójára összpontosította, mert a műszakilag rendkívül képzett szakember ebben látta a legnagyobb lehetőségeket. Dammang három nagyobb jelentést készített, amelyek közül az 1935. július 2-án kelt a legfontosabb, mert kilépett az elméletből és gyakorlati megoldásokat javasolt. A beadott anyag kész tanulmány. Alapvető szakismeretekről tett benne tanúbizonyságot, amikor megállapította, hogy a 163