Folia historica 11

Cennerné Wilhelmb Gizella: A Magyar Nemzeti Múzeum ősgalériái (A százéves Történelmi Képcsarnok gyűjteményeiből)

töltött fontos szerepét akarta hangsúlyozni, hanem az Esterházy-családnak a nemzet egész közvéleménye előtt érdemes és tiszteletreméltó tevékenységét is bemutatni. Régmúlt, közelmúlt és jelen összefolyása az arisztokrata és nemesi ősgalériák visszatérő, a kiváltságok meritumát és kontinuitását kiemelő jegye. Természetesen adódhatott olyan eset is, amikor a reánkmaradt ősgaléria nem töltött be egyéb szerepet, mint egy család adott pillanatban rögzített, szeretteit megörökítő képsorát. Dyen lehetett a somogyvári Széchenyi-kastélyból beszállított Festetich-arcképsorozat, mely Széchenyiné Festetich Julianna szűkebb családját: nagyapját, szüleit, nagybátyját és egyik testvérét ábrázolja (10. kép). A portrék a Mytens-kör kompozíciós sémáinak jó nívón történő átvételéről tanúskodnak, a két női arcképet pedig a XVIII. század utolsó negyedében hazánkban tevékenykedő Michael Millitz szignálta.

4

1 Az ősgalériák eddigi tárgyalása elsősorban a különböző célú együttesek társadalmi-és stílusigazodását, a feldolgozásukkal járó sokrétű feladatokat kívánta bemutatni. Fontos történeti, művelődéstörténeti és művészettörténeti szerepük már az eddigiekből is kitűnt. Abban a korszakban jöttek létre, amikor Magyarországon alig, vagy elsősorban inkább a monumentális műfajokban működtek ismert nevű mesterek. Ahhoz, hogy az ősgalériákban rejlő ikonográfiai-dokumentatív lehetőségeket kihasználjuk, elsőrendű fontosságú lenne az ismert ősgalériák egymásra, valamint a védett gyűjteményekben található történeti portrékra vetítése. A lehetséges azonosítás a galériákon belül ismeretlennek maradt arcképeknél ezután jóval nagyobb esélyekkel bíztatna. Művelődéstörténetileg az ősgalériák a viselet, a hatalmi jelvények és ékszerek, valamint a díszfegyverek stílusváltozásainak tanulmányozására adhatnak segítséget. Ugyancsak történeti-művelődéstörténeti szempont az ábrázolás beállításának, tartalmi változásainak regisztrálása az egyes korokban. Művészettörténetileg első látásra ennek a műfajnak kevés a vonzó vonása. Magyarországon még a leggazdagabb családok sem kerestek okvetlenül neves mestert az ősgalériák újabb darabjaihoz, ahogy erre az Esterházyaknak a tavalyi kismartoni (Eisenstadt, Ausztria) Haydn-kiállításon bemutatott családi portréi is utaltak.

4 E műfajnak mégis szerepe volt abban, hogy a XVII. századi Magyarországon elteijedt és meggyökeresedett a későmanierista portréstílus kompozíciós elrendezése és színvilága. Ebben az arcképfestészetben több más műfaj is szóhoz jutott, így a csendélet az előkelőség attribútumainak elrendezésében, vagy a női portrék mesteri virágcsokraiban 4

3 A háttér tájképi, vagy történést bemutató részletei pedig ezen ábrázolási formákkal ismertették meg a szemlélőt.

4

4 A bécsi későbarokk portréstílussal való szoro13