Folia historica 10
Basics Beatrix: A magyar történelemábrázolás problémái (1848—1867)
nyéktől eltekintve-a legkésőbbi a Rákóczi-téma, bár ez — talán éppen emiatt — nem túl gyakori. 2 7 Így röviden áttekintve a témaköröket, két nagy csoportra oszthatjuk őket: egyrészt olyanokra, melyek történelmünk példás, dicsőséges korszakait,a nemzet nagyságát és erejét, egységességét illusztrálják, másrészt pedig olyanokra, melyek mélypontokat jelentettek történelmünkben, nagy nemzeti tragédiákat. 2 8 Mindkét csoportnál meghatározott célja volt az ábrázolásoknak. Az előbbinél az, hogy a nemzeti öntudatot ébren tartsák, a nemzeti függetlenséget, önállóságot történetileg igazolják; az utóbbinál pedig párhuzamot vontak a tragédiák között, egy kissé utalva arra is, hogy ha a felépülés és túlélés a korábbiaknál lehetséges volt, akkor a közelmúlt katasztrófája után is talán egyszer lehetséges lesz. Minden képnek megvolt tehát az ábrázolt eseményen túli, allegorikus tartalma is, melyre ugyanakkor a jelenet témája is egyértelműen utalt. Mohács például mindenki számára egyet jelentett Világossal, de a tatáijárás is erre célzott. Minden jelenet, mely a történelemben akár epizódfontosságú volt csak, példázatként szolgálhatott, ha volt háttere, tudott mire mutatni. Ezt példázza a Hölgyfutár ismertetése Than Mór nagy sikerű „A mohácsi csata című kompozíciójáról, mely a kép leírása után annak szellemét magyarázza meg: „... a magyar meghalni is hősileg, szépen hal meg, mely halál dicsőbb, mint sokak élete, s hogy egy nemzetnek, mely ily halál után is föl tudott támadni, nagy jövője van, s a porszemek hierogliphjéből is kiolvasható a tragikus cél: „a haza minden előtt , „ne pártoskodjatok". 2 9 Az sem volt a véletlen függvénye, hogy mikor milyen témát dolgoztak föl a legnagyobb számban, és természetesen az sem, hogy a közönség mit fogadott a legnagyobb lelkesedéssel. Az ötvenes évek folyamán valamivel nagyobb mennyiségben találhatjuk a tragikus témákat, éppen a szabadságharc közelsége miatt. Az 1859. július 11-i villafrancai béke-megegyezéssel az emigráció által tervezett újabb magyar forradalom és szabadságharc minden reménye és lehetősége megszűnt. Így a hatvanas évek elejére egyre több lett a dicsőséges múltat bemutató esemény is, és egyfajta differenciálódás kezdődött meg: előszeretettel ábrázoltak olyan jeleneteket, melyek alkalmat adtak a nemzeti öntudat, a véghelyzetben is meglevő elszántság, erő és küzdeni akarás, a „fel-nem-adás' kifejezésére. 3 0 Ez persze szándékában ugyancsak erőt akart önteni az elcsüggedtekbe, példát akart mutatni a fennmaradásra, akár a legkilátástalanabb helyzetben is. Az egyre nagyobb számban megjelenő történelmi és irodalmi művek is befolyásolták a témák kedveltségét. Az előbbiek közé tartozott Teleki 50
