Folia historica 10

Basics Beatrix: A magyar történelemábrázolás problémái (1848—1867)

Bacsics Beatrix A magyar történelemábrázolás problémái (1848-1867) A dolgozat megkísérli végigtekinteni — nem teljességében, csak néhány főbb szempontot figyelembe véve — a múlt századi magyarországi képzőművészet egy olyan időszakát, mely „virágkorának is nevezhető, de lényegében a nemzeti festészet kialakulása korának tekinthetjük. Az alapvető műfajok — az arckép, az életkép, a tájkép — kiemelkedő művei ekkor születtek, de a legnagyobb népszerűségnek a történelmi festészet örvendett. Hogy miért válhatott éppen ez a legmagasabbrendűnek tartott, legfontosabb műfajjá, arra a történelmi, társadalmi helyzet alakulása adhat feleletet. 1848 előtt a művészet minden ágában jelentkezett — elsősorban a tárgyválasztásban, témában - az erősödő nemzeti tudat. A harmincas években a közéletben egyre jelentősebb szerepet kapott a képzőművészet. Ennek volt egyik jele például a Pesti Műegylet megalakulása (1839—40). A közönség egyre nagyobb arányú bevonásával, érdekeltté tételével a képzőművészeti élet társadalmi visszhangja erősödött. Henszlmann Imre személyében pedig már a műkritika első, magas színvonalú jelentkezését értékelhetjük. Ennek a folyamatos és egyenletes fejlődésnek adtak teljesen más irányt 1948-49 eseményei. Ezek hatása a képzőművészetben közvetve volt érezhető. A kialakult új társadalmi, politikai helyzet a fejlődés bizonyos tényezőit nem hátráltatta, annál inkább átalakította a tartalmat, a mondanivalót. Így került előtérbe egy olyan műfaj — a történelmi festészet —, mely a leginkább alkalmas volt a megváltozott körülmények között egyrészt a korábbi célkitűzések folytatására, másrészt a nemzeti törekvések, a társadalmi haladás, a függetlenség követelésének, igényének — nyílt vagy burkolt — kifejezésére. Jóllehet a többi műfajt ugyanígy áthatották ezek az eszmék, mégis, a történelmi festészet, a tartalom legközvetlenebb kifejezésének lehetősége folytán vált a legmagasabbrendűnek tartott műfajjá. 45