Folia historica 10

Szilágyi Tibor: A bártfai stallum restaurálása (1981)

Szilágyi Tibor A bártfai stallum restaurálása (1981) A történeti Magyarország északi határszélén fekvő Bártfa (németül: Bartfeld, szlovákul: Bardejov) eredete a XII. századba nyúlik vissza. A hajdani cisztercita apátság körül keletkező települést a tatárok 1241-ben feldúlták, de a mezőváros Nagy Lajos király idején, az ország gazdasági fejlődésével párhuzamosan gyors virágzásnak indult s ekkor már kőfallal kerítették körül. Emelkedésének fontos dátuma volt 1376, amikor elnyerte a szabad királyi városi rangot, majd Zsigmond 1406-ban, 1412-ben, 1430-ban, I. Ferdinánd 1549-ben, Rudolf pedig 1599-ben újabb kiváltságokban részesítette a várost. Bártfa felemelkedésének és virágzásának gazdasági bázisa a Lengyelországgal folytatott kereskedelem volt. Főkép bort, vásznat, csipkét és fonalat exportáltak, helyette posztót és más iparcikkeket hoztak be. Ekkor a város kézműipara is felvirágzott. Bártfa a XV-XVI. században élte fénykorát. 1539 óta a polgárság a reformáció lutheri irányzatának híve lett s virágzó gimnáziumot alapított. A város főterének egyik ékessége a gótikus stílusban épült Szent Egyed templom, amely a várost többször is pusztító tűzvészeket szerencsésen átvészelte. Így megmaradt a templom kiemelkedő értékű darabja, az u. n. bártfai-, vagy Mátyás-stallum. A stallum a templomban méltó helyen, az orgona alatt, a főhajó nyugati zárfala mellett állt. A stallum nevének és eredetének Mtyás alakjához való kapcsolása részben hagyományon, részben valóságon alapul. A hagyomány szerint Mátyás királynak és Beatrix királynénak a bártfai polgárok értékes ékszereket és edényeket küldtek nászajándékba, amelyet a király később visszaadott a városnak. Állítólag ezekből készült többek között a stallum is. A stallumot 1483-ban építették, a készítő mester neve a mai napig ismeretlen. Azonban a jelenlegi restaurálásnál a tisztítás során a bel oldalzáró fal belső felén, váll magasságban kirajzolódott egy kb. hét cm nagyságú, 221