Folia historica 9

Rosonczy Ildikó: Poeltenberg Ernő honvédtábornok aradi levelei. A Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményei

nezte, ezért az Országos Honvédelmi Bizottmány elbocsátotta a katonaságtól, Csány László királyi biztos rábeszélésére azonban maradt és 1848 novemberétől már őrnagyként, ugyanez év decemberétől alezredesként szolgált a hadseregben. Mint dandár-, majd hadosztályparancsnok részt vett Görgey téU hadjáratában a Felvidéken. A tavaszi hadjárat végén megkapta a III. osztályú katonai érdemrendet. 1849 májusától ezredes és miután Gáspár András tábornok a trónfosztás miatt szabadságolását kérte, a VII. hadtest parancsnoka. Tábornoki kinevezését 1849. június 2-án kapta meg. A többszörös túlerővel vívott 1849. június 28-i vesztes győri csata utóvédharcaiban kiemelkedő szerepet játszott. 1849. augusztus 6-án a magyar kormány Beniczky Lajos alezredessel együtt őt küldi tárgyalni a cári csapatok főparancsnokához Ivan Fjodorovics Paszkevics herceghez. Paszkevics azonban nem fogadja őket és a magyar kormány tárgyalásra vonatkozó ajánlatát is elutasítja. Rüdiger tábornok körében azonban olyan ígéretet kaptak, melyek szerint feltétlen megadás esetén, bízhatnak az orosz cár jóindulatában és az osztrák udvarnál történő eredményes közbenjárásában. Az orosz tisztek a követekkel folytatott magánbeszélgetéseikben arról igyekeztek meggyőzni őket, hogy a feltétel nélküli fegyverletétel a magyar hadsereg egyetlen ésszerű cselekvési lehetősége. Fjodor Grigorovnak, Rüdiger segédtisztjének visszaemlékezése is ezt bizonyítja. Mint Grigorov írja: „Én részemről ... arra beszéltem rá [Poeltenberget],hogy minden igyekezetével azon legyen, hogy Görgeit és a hadsereget bírja rá a háború békés befejezésére, mint egyetlen eszközre, amellyel az országot megmenthetik és mellyel a nép háláját kivívhatják maguknak." Majd megemlítette az egyenlőtlen erőviszonyokat és ecsetelte a magyar hadsereg reménytelen helyzetét.

2 Az orosz táborban tett útjának tapasztalatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Poeltenberg az orosz hadsereg előtti feltétlen fegyverletétel hívévé váljon.

3 Abban bízott, hogy a hadseregnek ezt a lépését — a harc gyors és békés befejezését - méltányolni fogja az uralkodó és az udvar: erre utalnak a világosi táborban Rónay Jácintnak, a szabadságharc tábori papjának mondott szavai: „téijen ön vissza Győrré... papoknak, polgáriaknak nincs mitől tartamok; minket katonákat valószínűleg egy ideig zaklatni fognak, de végre is lehetetlen, hogy a kibékülés bé ne következzék. A forradalmat nem mi kezdettük, hanem ők; s minket, katonákat a körülmények ragadtak e térre akar4 va, nem akarva! Ezt remélem nem feledendik." A tábornoknak azonban, aki még a börtönben is optimista volt, s társait is biztatta, csalatkoznia kellett reményeiben. A szabadságharc fogságba 48