Folia historica 9

F. Gát Eszter: „...moly musika fiola gambának hivattatik.” Viola típusú hangszerek a Magyar Nemzeti Múzeumban

nyelmetlenné vált, hiszen a balkéz hüvelykujja elvesztette támasztó szerepét. A baryton Dél-Németországban és Ausztriában volt ismert, elterjedését nehéz kezelhetősége bizonyára akadályozta. A Magyar Nemzeti Múzeumban őfzött baryton különleges értékét történeti vonatkozásai adják: korábban Esterházy Miklós herceg tulajdonában volt (15. kép). A herceg híres barytonjátékos volt, s a karmesterként szolgálatában álló J. Haydnt újabb és újabb baryton darabok írására ösztökélte

1

3, hiszen a barytonnak nem volt számottevő önálló irodalma. Haydn sorozatosan komponált olyan darabokat — elsősorban triókat —, amelyekben a barytonnak, tehát a hercegnek juttatta a főszerepet. Hogy a komponista menynyire elnyerte műveivel gazdája tetszését, bizonyítja az alábbi levél is, melyet a herceg Rahier főintézőhöz írt. „E pillanatban kaptam meg Haydn 3 darabját, amelyekkel nagyon elégedett vagyok. Adasson neki nevemben 12 dukátot a pénztárból, és egyben üzenje meg neki, hogy még hat másik, a küldöttekhez hasonló darabot, továbbá két szólót komponáljon és igyekezzék hozzám mielőbb eljuttatni".

1

4 A barytonműveket (1766 és 1775 között 175 darabot!)

1

5 a herceg díszes bőrkötésbe köttette és úgy helyezte el zeneműtárában. A Haydn-féle barytontriók egyik ilyen díszkötéses példányát az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtára őrzi

1

6. Esterházy Miklós barytonja a gambák körvonalától kissé eltérően ívelt (1. kép). A hangszertesten hullámvonalú berakás fut végig, a rezonáló húrokat fedő, fogólap melletti részt indás berakás borítja, közötte I. S. monogram, a híres bécsi barytonkészítő mester, I. J. Stadlmann nevének kezdőbetűi.

1

7 A kulcsszekrényt karakteres, bajuszos-sipkás férfifej díszíti. A hangszert vörös bőrrel borított, aranyozott szegecsekkel kivert tok védi. Végezetül közöljük a Magyar Nemzeti Múzeum viola típusú hangszereinek listáját, méreteit, (lásd méretháló, 16. kép) megjegyezve, hogy a viola da gambák többségét az idők folyamán négy húrosra alakították és csellóként használták tovább. Ennek áldozatul esett a nyak, a kulcsszekrény a húrtartó és a fogólap is. Ezeket az átalakításokat a lajstromban jelöltük. 30