Folia historica 9

F. Dózsa Katalin: Magyar viseletkiállítás Manchesterben és New Yorkban

teményekben, illetve a Metropolitan-ben őrzött hasonló darabokkal — az egyik leglátványosabb, központi termet jelölték ki, melyet aranylurex-szel borítottak. Mrs. Vreeland szerint ugyanis a sok arany és színes hímzést a tompán csillogó háttér emeli ki a legjobban. Középre, külön dobogóra itt is a leglátványosabb Majláth ruha került. Az egyik oldalsarokba helyeztük a kiállítás legkorábbi darabjait - két XVII. századi dolmányt és egy mentét a XVIII. század elejéről. Melléjük, egy hosszú, nyitott dobogóra a XVIII.-XIX. századi ruhákat tettük, mint pl. a Teleki öltönyt, egy bájos zöld rokokó női ruhát, egy XVIII. sz. végi színes selyemhímzésű férfi posztó öltözéket, vagy egy reformkori magyaros báli ruhát, hogy csak néhányat emeljünk ki a sorból. A rövidebb oldalon a dobogón egy, a nemzeti színeket rejtve viselő utcai ruha állt, melyhez sikerült a Kosztüm Intézet raktárából egy hozzáillő, piros-fehérzöld szalagdíszű szalmakalapkát találni, az 1860-as fekete posztó férfiruhával. Az átjáró másik oldalán egy bécsi férfi díszruha állt a Zsolnay család tulajdonából származó zöld moireselyem női díszruhával. A XVIII. századi ruhával szemközti oldalon üveggel vitrinszerűen lezárt keskenyebb dobogón a legféltettebb anyag került, így a Bethlen ruha, két férfi díszruha teljes ékszerkészlettel és egy XVII. századi hímzett nyereg takaróval és lószerszámokkal. Nagy sikert aratott a dolmányokkal szemközt elhelyezett szecessziós fehér csipkeruha, mely az egyik újság

6 cikke szerint a századforduló európai divatját követő budapesti sikk igazi reprezentánsa. A ruhákat általában kisebb kiegészítő tárgyakkal állítottuk ki, melyekre annál is inkább szükség volt, mert a Metropolitan Múzeumban használatos kirakati babák fejeit és kezeit el kellett takarni. Az aranyra festett bábuk beolvadását a háttérbe az érdekes világítási megoldás is segítette, mert az elég alacsony általános megvilágításban pontszerű fényeket irányítottak a ruhákra, melyek így a sötét környezetből szinte kiragyogtak. A ruhákat részletesen leíró katalógus képek nélkül készült.

7 A kiállításhoz kapcsolódó tanulmányokat külön kötetben jelentették meg: „The Imperial Style: Fashions of the Hapsburg Era''

8 címmel, sok színes és feketefehér képpel illusztrálva. Plakát nem készült. A sajtóvisszhang óriási volt, s a magyar ruhák fogadtatása is kedvező. Általában a gazdag díszítést emelték ki, a „keleti pompa iránti vonzalmat"

9 (New York Times). Természetesen mindenütt attrakcióként emlegették azt a ruhaderekat, amiben Erzsébet királynét megölték. A megnyitó külsőségei a magyar muzeológus számára szokatlanok voltak, mert a díszvacsora pénzért (200 dollár, de a felülfizetés kötelező!) árult jegyeiért tülekedtek a ,jó társaság" tagjai. A kiválasztott 600 vendég .253