Folia historica 9

Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.

A telep lakói az ország minden részéről szerveződtek, eredeti foglalkozásuk szerint ipari munkások - elég nagy számban szakképzettek — postások, rendőrök, vasútasok és földművesek, még urasági cselédek is. Nagy részükben már a telepre kerülésük idején is a főváros üzemeiben dolgozó munkások, és az évek során méginkább azokká váltak. Magyarország legnagyobb ipari városában dolgozó munkásosztály részei, annak vérkeringéséből kiszakíthatatlan tényezők. A telepen belüli élet nem jelentett — minden ilyen irányú szándék ellenére sem — hermetikus zártságot, az országos gazdasági és társadalmi hatások a döntő, alakító tényezők itt is. A teleplakók között ugyan voltak egzisztenciális szintkülönbségek, de nem más arányban, és főként nem más okokból eredően, mint a munkásosztály egészében. A teleplakók politikai arculatának átalakítása nem történhetett meg, ha az esetek és alkalmanként befolyásolhatók voltak is, érdekeik nem válhattak azonosakká az állami érdekekkel. így az állam szociálpolitikai szándékai nem valósulhattak meg teljes mértékben, de sajnos a munkások telephez kapcsolódó reményei sem. S a Wekerle-telep esetében is bebizonyosodott, hogy semmiféle szociálpolitikával nem hidalható át az alapvető gazdasági, társadalmi érdekellentét. Osztályérdekeket képviselő állam szociálpolitikájában sem lehet mentes az osztály érdekektől, a kapitalista rendszer államilag képviselt osztály érdeke pedig összeegyeztethetetlen a munkásosztály érdekeivel. Vizsgálódásunk során igyekeztünk egyensúlyba hozni a Wekerle Állami Munkáslakótelep reális értékét jelentő mérleget, történetének keresztmetszetéből szándékosan emeltünk ki pozitív és negatív mozzanatokat egyaránt. Rávilágítottunk előnyeire, amelyek elsősorban a jobb, egészségesebb lakásviszonyok biztosításában mutathatók ki, s hátrányaira is, amelyek munkáslakóinak gazdasági érdekeit, politikai és állampolgári jogait sértik. Tettük ezt abból a célból, hogy rávilágítsunk értékei mellett meglevő - a kor gazdasági-társadalmi rendszeréből adódó - hiányosságaira is. Mert azt valóban el kell ismernünk, hogy magyarországi viszonylatban legjobb és legnagyobb, de európai viszonylatban is kiemelkedő szociális létesítmény volt. Minőségében összehasonlíthatatlanul jobb, egészségesebb, emberibb körülményeket biztosító, mint bármelyik korábbi vagy a Horthy-korszakban később létesített munkáslakótelep Budapest és a vidék telepei viszonylatában is. Jelentőségét emeli, hogy a budapesti lakásnyomor mélypontjának időszakában valóban segítette és enyhítette a lakásínséget, ha csak időlegesen is. De a mai értékelő nem érthet egyet a korabeli állami alapkoncepcióval: a munkás megkötésével és azzal a törekvéssel, amely a telepadta viszonyokkal, tudatos szellemi ráhatással igyekezett a munkás szemléletét módosítani, elmosni osztály-jellegét, .234