Folia historica 9
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.
Az említett gazdasági és szociális nehézségeken kívül az állandóan fenyegető felmondási veszélyek eleve bizonytalanság-érzetet tápláltak, a telep hiányosságai pedig elégedetlenséghez vezettek. Az 1908. XXIX. tc., a bérleti szerződés és a házirend tárgyalásakor kitértünk az ezekben rögzített felmondási feltételekre s a telepi gondnok felmondási jogára is, amellyel az állami munkáslakótelep gondnoka gyakorta élt. Két tömeges kilakoltatást érdemes külön is kiemelnünk. Az első ilyen 1921-ben történt, amikor komoly összeütközésre került sor a lakók, a gondnokság és a minisztérium között. Felmondtak ugyanis minden olyan lakónak, aki magángyár munkása volt, akit üzembeszüntetés vagy redukció miatt elbocsájtottak, aki hosszabb ideig katona volt, aki ellen politikai bűnvádi eljárás indult, sőt még az állami nyugdíjasoknak is. A telepen maradó lakók évi bérét pedig 100—150%-kal emelték. 20 4 A felmondások nagy részének okát a Tanácsköztársaság alatti tevékenység adta. A Lipták-Teudloff-Dietrich Gyár, a Grafikai és Rokonipari Egyesület, a Budapesti Gázművek, a MÁV Északi Főműhely érintett dolgozói fellebbeztek a felmondások ellen. A munkások fellebbezése hiábavalónak bizonyult, mert nem birkózhattak meg olyan nyomós érvekkel és vádakkal, amelyek szerint: „... exponált emberek a kommünből, s a felmondáskor már nem voltak a gyár kötelékében". 205 A telepről eltávolítandó munkások között volt Török József tisztviselő, aki a kommün alatt munkástanács elnöke volt, Stungf G., Székely Ö., Nagy J., Stuzl K., Stibe A., Stiller S. pedig vöröskatona és munkástanácsi tag volt 1919-ben. Nyakucska Viktor a Tanácsköztárasaság alatt vörösőrként költözött a telepre lakáshivatali igazolvánnyal s 1921-ben a 3245/1921. R. alapján eltávolították a Wekerle-telepről. 20 6 A szociáldemokrata parlamenti frakció is foglalkozott a Wekerle-telepi munkások kilakoltatási ügyével, a frakció megbízásából Kabók Lajos interpellált is a pénzügyminiszternél a munkások érdekében. 20 7 A másik nagy kilakoltatási hullám az 1930-as években, a gazdasági válság mélypontján következett be: bérhátralékok miatt 184 telepi lakónak mondtak fel. 20 8 A bérhátralékok a munkanélküliség következményei voltak, hiszen a gyárak csökkentett kapacitása miatt sok munkanélküli volt a telepen is. Többek között a MÁV Északi Főműhelye sem — ahol pedig a lakók nagy százaléka dolgozott — tudott rendszeres munkát biztosítani. Így előállt az a visszás helyzet, hogy munkát és munkabért nem tudott biztosítani munkásainak az állam, de a telepén lakó munkásoktól megkövetelte a lakbért, annak elmaradása esetén pedig felmondott. 20 9 .208
