Folia historica 9
Szakály Ferenc: Határmezsgyén (Huszti Barilovics Miklós életútja 1492-1537)
A malmokat nyilván vagy bérbe adta, vagy pedig fizetett alkalmazottaival kezeltette. Barilovicsnak a borkereskedésben és a malomiparban nyert sorozatos kiváltságai természetszerűleg sértették a környékbeli mezővárosok és falvak lakóinak érdekeit. Nem csoda hát, hogy a parasztháború zavarait kihasználva — gazdaságon kívüli eszközökkel — igyekeztek törleszteni azzal szemben, aki több ízben éppen gazdaságon kívüli eszközök bevezetése révén tett szert termelési-értékesítési előnyökre velük szemben. Barilovics pályaképében a kincstári szolgálatban forgolódó, nemesi származású értelmiségi és a mezővárosi parasztpolgár vállalkozó vonásai keverednek. Mindezek alapján Barilovics Miklóst joggal sorolhatjuk akár az egyik, akár a másik társadalmi csoport tagjai közé. Annál is inkább, mert tevékenységének két oldala kölcsönösen erősítette egymást. Bizonyos, hogy nemesi származása - esetleg valamilyen személyi összeköttetés közbejöttével nagyban hozzásegített ahhoz, hogy a valószínűleg koldusszegény horvát ifjú a mindenkori sókamaraispánok familiárisaként megélhetésre és előrehaladási lehetőségre lelt új lakóhelyén, Máramaros megyében. Az általa meglehetős folyamatossággal betöltött hivatalok viszont nagyban megkönnyítették, hogy ott gyökeret ereszthetett és olyan termelői, feldolgozói és kereskedelmi vállalkozásokba kezdhetett, amelyek másutt is, itt is a mezővárosi paraszt-polgárok megtollasodásának, sőt felemelkedésének rugójául szolgáltak. Ugyanakkor pedig az a tekintély és vagyon, amelyet Barilovics — más paraszt-polgárok módjára — magának a termelői és kereskedelmi vállalkozások révén felhalmozott, vissza is hatott társadalmi felemelkedési lehetőségeire. Nyilván nagy szerepe volt például abban, hogy hősünk mind a sókamarai igazgatásban, mind pedig a vármegyei közéletben eljutott odáig, ameddig egy hozzá hasonló sorú köznemes egyáltalán eljuthatott. Barilovics példája — számos, kincstári szolgálatban forgolódó, esetleg nemes származású vagy éppen annak révén nemessé vált budai és pesti polgár példájához hasonlóan 4 5 — arra figyelmeztet, hogy a társadalmi osztályok és rétegek törésvonalai mentén — mintegy határmezsgyén — elhelyezkedő átmeneti típusok jóval nagyobb figyelmet érdemelnek, mint amenynyit nekik a kutatás eddig szentelt. Elsősorban azért, mert arra utalnak, hogy a magyar feudalizmus rendje közel sem volt olyan zárt, hogy az átmozgásokat lehetetlenné tette volna, másodsorban pedig azért, mert tanúsítják, hogy a felemelkedés főként azoknak sikerülhetett, akik mind a termelés, mind pedig a társadalmi érvényesülés „liftjeit" egyszerre használni tudták. Végrendeletéből úgy tűnik, Barilovicsnak végülis nem sikerült tőkéjét számottevő nagyságú nemesi ingatlanban tezaurálnia; vagyona — talán a 17
