Folia historica 9
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből III.
Rt. dolgozóinak katonai bevonultatása az üzem életére kihatással nem volt, ugyanis munkaerő szükségletét az egyre jobban megváltozott igényeknek megfelelően a női dolgozók munkába állításával oldotta meg. 31 8 A Fegyver- és Gépgyír Rt. termelése már a világháború befejezése előtt az említett anyaghiány miatt visszaesett, annak ellenére, hogy a MGyOSz kebelében megalakult Háborús Nyersanyag-központok Egyesülése állandó és közvetlen kapcsolatot tartott fenn a bécsi Hadügyminisztériummal. „Bizonyos vonatkozásban szinte hatósági funkciókat végzett Szövetségünk, amidőn egyes konkrét esetekben az üzemek kívánságait és előteijesztéseit a maga részéről ... megvizsgálta és azután az illetékes tényezők elé terjesztette, amelyek a legtöbb esetben ... tisztán Szövetségünk votuma és javaslata alapján intézkedtek." 31 9 A FÉG termelésének alakulása 1918-1934 között Az 1918-1919-es összesítő jelentésben a telkek, épületek értéke a beruházásokkal együtt 11 386 464 koronára emelkedett, s ebben a változás csak 1922-ben következett be, amikor is leértékelés történt. 1926-ban a pengőre való áttérésnél 2 030 000 pengőértéket adtak meg. Érdekes utalni arra, hogy a gépészeti berendezések értéke egy hivatalos felértékelés következtében az 1918-1919. évi 9 434 835 koronáról 1921-re 16 544 853 koronaértékre növekedett. Ez az összeg 1922-ben valamelyest csökkent és állandósult 1926ig, amikor 3 309 310 pengőre változott. Az inflálódás legjobban az alaptőkén mutatkozott meg. A háború befejezése után közvetlenül nem volt tőkeemelés, de 1922-ben az alaptőke 10 800 000 koronára módosult. 1923-ban elérte a 60 000 000 koronát, míg 1924-ben 3 000 000 pengőt. Hasonlóan gyors ütemben emelkedett a tartalékalap is. Az 1 550 000 korona 1922-re 2 300 000-et, 1923-ban 99 253 725 koronát, majd 1924-re közel 127 milliót tett ki. Végül 1925-ben 5 951 802 pengőben állapodott meg. 1919-ben a kimutatott nyereség alig haladta meg a 327 000 koronát. Azonban, amikor a nyereség alakulását követjük nyomon a számadatokból elsősorban nem a termelés növekedését, hanem a gyors inflálódást kell kihangsúlyoznunk. Így érthető csak, hogy a nyereség 1920-ban elérte az egy milliót. 1922-ben 43 millió, 1923-ban 565 millió fölé, majd 1925-ben a csúcsot elérve 2 213 121 858 koronaértékkel tetőzött. A nyereség visszaesése a háború befejezése után pillanatnyilag nem volt összefüggésben az ország szerkezetében beállt változásokkal, de később .155
