Folia historica 9
Szakály Ferenc: Határmezsgyén (Huszti Barilovics Miklós életútja 1492-1537)
Mindez azonban pályafutásának csak az egyik oldala. Barilovics, ügy tűnik, lényegesei) jobban beleforrt a máramarosi mezővárosok paraszt-polgári társadalmába, mint alkalomszerűen ide vetődött köznemesi vagy polgári származású sókamarai hivatalnok-társai. Nemesak azáltal, hogy véglegesen letelepedett és mély gyökeret eresztett Huszton,.hanem azáltal is — s elsősorban azáltal -, hogy részt vett, sőt az élenjárt a mezővárosi termelési és árucsere-lehetőségek kihasználásában. Úgy is mondhatnók: nemes és kincstári tisztviselő létére a mezőváros legügyesebb és legeredményesebb parasztpolgári vállalkozói sorába tartozott. A fentebb ismertetett, 1514-es közjáték tanúságának dacára, a Husztra került horvát ifjú- szorgalmával, leleményességével és munkabírásával hamar kivívta a huszti magyar paraszt-polgár társadalom megbecsülését és elismerését. Csakis ők adhatták ugyanis neki - a számukra értelmetlennek tűnő és kimondhatatlanul hosszú Barilovics név helyett - azt a Dolgos ragadványnevet, amelyen okleveleinkben is gyakorta szerepel és amelyet később leszármazottai is oly nagy előszeretettel használtak. 3 S Hogy Barilovics dolgossága az idők folyamán jelentős vagyont fialhatott, azt persze nagyban elősegítette az elsősorban a sókamarai szolgálat miatt rá-rámosolygó királyi kegy. Királyi adományként jutott két — mint a végrendeletből kitetszik: egymás mellett fekvő — huszti házához és azokhoz a tartozékokhoz is, amelyek a mezőváros határában e telkekhez járultak. Az elsőt 1495-ben Borath-i Bálint magvaszakadta folytán kapta II. Ulászló királytól egy nagybányai házzal együtt, amelyet - mivel később már nem szerepel ingatlanai között — utóbb nyilván áruba bocsátott. Miután az egykori birtokos Pál deák nevű testvérét, aki nyilván maga is igényt emelt az örökségre, kielégítette belőle, e házat háborítatlanul birtokolta haláláig. 3 6 Ugyancsak némi huzavona után biztosított? magának 3 másik huszti ház nyugodalmas birtoklását is. A házat égy huszti polgár lakta, aki 1502-ben - örökös hátrahagyása nélkül — hunyt el, mire hagyatékát a király Barilovicsra testálta. Az új tulajdonos már éppen hozzáfogott a ház helyreállításához, amikor az elhunyt egyik rokona megtámadta a birtokjogát. Csak miután ezt a jogigénylőt kifizette, jutott a fülébe, hogy a néhai tulajdonos a házat — a lelke üdvéért celebrálandó misék fejében - végrendeletileg egy bizonyos papra hagyta. Bár véleménye szerint a ház oly elhanyagolt állapotban volt, hogy 20—25 forintnál többet nem ért s ilyen összegből semmilyen pap nem élhet meg, Miklós úr, lelke megnyugtatása végett, az esztergomi szentszéki bírósághoz fordult ítéletért. Ott kijelentette, hogy a ház valós becsértéke alapján — alamizsnául az elhunyt lelki üdvéért — hajlandó bizonyos összeget fi14
