Folia historica 9

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből III.

vagyon 58%-át még mindig kevésnek bizonyult a szabad tőke, amellyel a gazdasági életünket alapvetően befolyásolható új termelési ágakat létre lehetett volna hozni. Természetesen ez a megállapítás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a fejletlenebb országokban jelentősnek tűnő „magyar" tőke ne jelenjék meg. Ennek előnyét többnyire a bankok, hátrányát a magyarországi gyárak érezték. 1912-ben a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete a létrehozott Munkásügyi Szervezetén keresztül statisztikai felméréseket kezdeményezett. Az első összeírás alkalmával 44 gyár 29 213 munkása közül csak 30 gyár 21 222 munkása került a szakágon belül a nyilvántartási kartonokra, de már a következő évben a gyárak száma kiegészült és így viszonylag reális képet kapunk az 1912-1917 közötti, általunk vizsgált időszakban a bérek arányairól. A szűk terjedelem természetesen nem teszi lehetővé, hogy a FÉG-nél űzött minden szakmát egybevessünk, de a kiemelt néhány foglalkozás segítségével is a legfontosabb következtetéseket levonhatjuk. A táblázat reális értékeléséhez tudnunk kell, hogy a gyár rovatba a megkérdezett gyárak számától függetlenül csak azok kerültek, amelyekben — a szakágon belül — az adott szakma képviselve volt. Hangsúlyozni szeretnénk továbbá, hogy mind az alapbér, mind a kereset minimuma, illetve maximuma a foglalkozási ágban a legkevesebbet, illetve legtöbbet fizető gyár átlagát tükrözi. Az átlag rovat viszont a szakágon belüli összes gyár átlagát adja. Ezeknek figyelembevételével azt látjuk, hogy a FÉG-nél 1912-ben alapbérként az egyes szakmákban az átlagnál jobban, míg más szakmákban kevesebbet fizettek. Bár a kereset lényegesen nagyobb volt, mint az alap órabér, de ezt csak a munkaerő intenzitásának fokozottabb kihasználásával lehetett elérni. Ugyanakkor - hangsúlyozzuk, hogy a szakágon belül - a kereset rovatban is a minimumnál magasabb, de a maximumnál lényegesen alacsonyabb a mutató. A táblázaton bemutatott három év mindegyike lényegében azonos arányokról ad számot. Biztosítja ez a helyzet a FÉG irányába az áramlást és elvben az eltávozást a maximum irányába. Ez utóbbinak azonban a törvényes rendelkezések szabtak határt. Az évről-évre emelkedő fegyvergyári bérek, a gyárral szemben támasztott követelmények ellenére kedvezően hatottak ki. Természetesen nem kis szerepet játszott hosszú éveken keresztül az esetleges katonai szolgálat alóli mentesítés reménye. Az átcsoportosítás azonban élsősorban az ipari területet érintette. A mezőgazdasági tartalékerő bekapcsolódása szinte elenyészőnek mondható. .137