Folia historica 9

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből III.

miközben rámutatott arra, hogy hazánkban a finomabb gépek, eszközök gyártását nem kultiválják, s mivel a Fegyvergyár a jó gépeivel, munkásaival ezen elhanyagolt területet felkarolta fejlődése előtt szinte korlátlan lehetőségek állnak. Felmerül a kérdés 1896-ban, hogy a FÉG miért határolta el magát a vadászfegyverek gyártásától. A kérdés világosabbá tétele érdekében utalnuAk kell röviden a kisipari fegyvergyártás századvégi helyzetére. Kutatásaink alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a magyar kisiparosok nem tudtak beleilleszkedni a nagy átalakulási folyamatba. A magyar polgári igényekből fakadó fegyvergyártást azonban elsősorban nem a katonai gyáripar — főleg nem a Magyar Fegyver- és Gépgyár Rt.- veszélyeztette. Annál inkább Ausztria, amely 1890-ben 10 vállalat közreműködésével, 80 motorral - 2364 Hp-vel és 10 283 munkással gyártotta a katonai fegyvereket és alkatrészeket, de a kisiparban is 667 önálló mester dolgozott 5798 alkalmazottal.

26

6 Ezzel szemben Magyarországon 1885-ben a fegyveriparban 290en tevékenykedtek - természetesen leszámítva a fegyvergyári alkalmazottakat. Ebből 201 bejegyzett önálló mester volt. 1890-re számuk 180-ra csökkent. És itt valójában nem arról van szó, amivel a századfordulón vádolták a puskaműves ipart, azaz, hogy nem haladnak a korszellemmel és ezért szorítaná ki őket a piacról a beáramló külföldi áru. Itt elsősorban a kiviteli fegyvereket, az ű.n. Exportwaffeneket gyártó külföldi üzemek gyors elszaporodásáról kell beszélnünk, amelyek képesek voltak nagy mennyiségben, jutányos áron termelni. Ennek előfeltétele külföldön is a tőkével összefüggő modern gépi berendezés megteremtése volt, amely azonban csak akkor jövedelmezhet, ha a gépek szünet nélkül termeltek. Viszont a válság éveiben a felhalmozott raktári készleteket a magyar piacon sokszor termelési áron alul értékesítették, amivel versenyre kelni a tőkeszegény Magyarországon nem lehetett. A korábbiakban felsorolt okoknál fogva - a munkabér magas szintje az ügyes, e szakmában használható munkások csekély száma, szakképzett iparosok hiánya - a külföldhöz hasonló nagyüzemi termelést nem tette lehetővé. A vidéki műhelyek megszűnésével pedig valójában azok a „szakiskolák" csukták be kapuikat, amelyek a puskaművesek utánpótlását biztosították. Így országosan jellemzővé vált a puskaműves iparban a termelés csökkenése, s nem a busás haszon, hanem a kizárólagosan szűkös megélhetés vált fő céllá.

26

7 Ebben a szituációban formailag a Fegyvergyár a kisipar helyére tudott volna lépni, hiszen hazai gyártással, mint konkurrenciával nem kellett számolnia. A gyár azonban mégsem tette meg a lépéseket az ezirányú átállásra, mert a vadászfegyverek gyártása a divat és ízlés általános változásainak volt .127