Folia historica 8
Temesváry Ferenc: Díszfegyverek a Károlyi gyűjteményből
gaszkodtak az egységes kivitel érdekében az újhoz, hanem a régi tartozékokat is felhasználták. Az említett portai kardra gondolunk, amelynek „...két kötő vasa (a katonai szóhasználatban szíjpánt), farkvasa (sarokpánt a csúsztatóval) torkoltja (torkolatpánt) öreg". Elfogadható volt ez tehát mára XVII. században is, a későbbiekben pedig egyre gyakrabbá vált. 3 0 Ha hihetünk a hagyományoknak, évszázadokon át használták. Nem a Károlyiak, hanem a Kornisok, akikkel a Károlyiak már a XVII. század elején kapcsolatban álltak. 3 1 Feltételezhető, hogy összeházasodás útján került a Károlyiakhoz, akik a fóti kastélyban őrizték. 2. Díszszablya Második tárgyunk is többszörösen átalakított és (3-4. kép. a-b.) szintén a Kornis-családhoz kötődik. 3 2 ívelt, sima, 800 mm hosszú, 25 mm széles, vércsatornás pengéje 360 mm hosszúságban vékony kannelurával díszített. A pengetoldatról a szokásos mesterjelzés hiányzik. S alakban öntött, akantuszleveles, aranyozott ezüst keresztvasát egyik oldalon karéjos rozettán ülő 5 darab rubinkő díszíti. (5. kép. a—d.) A középső, nagyméretű hatodik kő elveszett. A tüskék és a keresztvas találkozásánál, mindkét oldalon, egy-egy kartus figyelhető meg. A belső üreges, a külső tagolt. Itt találjuk a Korniscsalád címerét az unikornissal, a pajzs közepében pelikánnal.(5. kép. b.) hold és csillag motívummal. 3 3 Markolata domborított, kagylókkal, levelekkel, indákkal és növényekkel kitöltött. A hagymafejes markolatgombbal együtt a felületek mértéktartóan aranyozottak. Barna bársonnyal borított, 870 mm hosszú, kagylókkal, indákkal, levelekkel, akantuszokkal gazdagon kitöltött veretekkel szerelt hüvelye eredetileg nem tartozott a szablyához. A markolatot és a hüvelyt nem egy műhely készítette. A növényi elemek formázása, az alaplemez kidolgozása, a poncolási technika eltérő jellege hívja fel magára a figyelmet. A hüvely három veretének egybevetése is eltéréseket mutat. A torkolat- és a felkötőpánt nem egy garnitúra tartozéka. Mindkettő az 1867-ig használatban levő osztrák és magyar tisztviselőszablyák préselt, szabvány darabja. A középső két végén szív alakú motívumba helyezett három ágú stilizált levéllel, míg a torkolatpánt kagylókkal, indákkal díszített, de az utóbbi nyilvánvalóan egy azonos típusú szablyától lett kölcsönözve. Hasonlóakat kell elmondanunk a sarupántról is, amelyre a felforrasztott csúsztató, a két élnél, volutás lezárást kapott. CSkép. c.) Felülete indákkal, levelekkel, kagylókkal és kisméretű, négylevelű lóherére 59
