Folia historica 8
Nagy László: Bethlen Gábor életútja legendák és tények tükrében
XIX. század végi romantikus hőssé formálta át, megtéve őt nemcsak a nemzeti, de a rendi és a vallási szabadság, sőt az alkotmányosság eszményített bajnokává is. 11 0 A Trianont követő időszakban Bethlen Gábor „erdélyisége" fölöttébb kedvezett bizonyos „transilvánikus" nacionalista túlzások feliilkerekedésének. E nézet egyik szélsőséges képviselője például így méltatta őt: Bethlen Gábor „a világtörténelem legideálisabb, legtisztább és legzseniálisabb szabadsághőse." Jlyen ember a XVII. század elején csak erdélyi talajon nőhetett." 11 1 Az ilyen és ehhez hasonló túlzó nézetek mintegy ellenhatásaként született meg Szekfű Gyula Bethlen-biográfiája, a nagy fejedelem halálának háromszázadik évfordulójára. A szerző — saját megjelölése szerint — arra törekedett, hogy kiragadja Bethlen alakját „a századok folyamán rárakódott kontroverz elemek közül", és visszahelyezze azt „azon történeti talajba, amelyből a valóságban kinőtt." Vizsgálódásainak eredményeit így összegezte: Magyarország Bethlen személyében „a tizenhetedik század európai államrendszerének nagy tehetségű és nagy sikerű fejedelmet adott." A magyar históriában Bethlen Gábor, noha „nem mentette meg sem a rendi sem a vallásszabadságot" , de megalapítója lett egy erősen megszervezett új magyar államnak. 112 Vajon hibátlannak tekinthető-e a Szekfű által megrajzolt Bethlen-portré? Semmiképpen sem az, ám mégis elmondható, hogy ez a mű mindmáig a legjobb és az adott történeti kor valóságait leginkább tükröző Bethlen-biográfia! A szerző kortársai közül sokan nem így látták. Hevesen támadták nemcsak a biográfiát, de Szekfű személyét is. A Bethlen alakjából már-már bálványt építő nemzeti elfogultság még a legenyhébb kritikát sem volt képes elviselni! Többen — megalapozatlanul és igazságtalanul — Bethlen alakjának „gyalázásával" vádolták a szerzőt. Akárcsak a jórészt Szekfű nyomdokait követő Móricz Zsigmondot, aki pedig azt vallotta hőséről: „Bethlen Gáborban látom a letűnt századok egyik legnagyobb magyarját, legmagyarabb nagyságát,'" 1 3. Ám Szekfű és Móricz elkövették azt a nagy „hibát" — sőt egyesek szerint „politikai bűnt" -, hogy rámutattak a nagy történeti személyiség emberi gyöngéire, árnyoldalaira is! Ez pedig már sértette a mítosz-teremtésre hajló nemzeti érzékenységet, jóllehet a valóságban mind a történész mind a regényíró ugyancsak „szőrmentén" nyúlt az úgynevezett ,kényes" kérdésekhez. 11 4 A Bethlen Gábor emberi pozitívumait és történeti szerepét mértéktelenül eltúlzó szemlélet sajnálatos módon teret kapott a felszabadulás utáni évtized magyar történetírásában is. Noha történettudományunk akkor is általában a haladás érdekével megegyezőnek ítélte a török hódítás elleni küzdelmet, az e politika mellett, Bethlen ellenében is kitartókat furcsa módon 21
