Folia historica 8

Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) 1

letben, az Első Budapesti Gőzmalom Rt. pedig Angyalföldön, de ezek a vállalkozások is megmaradtak a kísérlet szintjén. Nem váltak be az üzemi építkezések, s nem folytatódtak. Az állami vállalatok sem tettek sokkal többet munkásaik lakásügyében. Budapesten a MÁV Északi Főműhelyénél - Ferencvárosban és Rákoson - 55 lakóházat épített a MÁV 304 lakással, 1869-ben, a MÁV Gépgyár épülésekor emeltek két kétemeletes és kilenc egyemeletes munkásházat 100 lakással, 1894-ben pedig egy egyemeletes házat nyolc lakással.

4

9 A XX. század elején ismét felvetődött az üzemek lakásépítő tevékenységének ösztönzése, sőt a törvény által való kötelezése is. Azon tényből fakadt a gondolat, hogy a fővárosban a munkásrétegek lakáshelyzete volt a legnyomasztóbb — de kötelező érvényű rendelet elvi meggondolások alapján mégsem született. Ferenczi Imre a fővárosi lakáspolitika kialakítása tárgyában írott munkáiban s ezt megelőző európai körútja során tanulmányozta a gyárak, üzemek lakásépítő tevékenységét is. Ennek során felismerte - bár nem kárhozhatta —, hogy az ilyen vállalati, gyári lakásépítés is magánvállalkozás jellegű, s nem minősíthető kizárólgos jóléti intézkedésnek. Kimondta azt is, hogy munkáslakás építésére a magánvállalatok csak akkor szánják magukat, ha a vállalat fekvésénél vagy viszonyainál fogva egyébként nem kapna munkaerőt. így ezek a munkáslakások nem jóléti intézmények, hanem „nélkülözhetetlen üzemi berendezésekké" válnak.

s

0 ,A jóléti jellege a gyári lakásoknak ott kezdődik, amikor a gyáros nem kénytelenségből épít munkásházakat, hanem azért, hogy azokhoz a lakásokhoz képest, melyek a telep helyén különben is bérelhetők, jobbminőségű és olcsóbb lakásokat bocsásson a munkás rendelkezésére, személyes szabadságának különösebb megkötése nélkül. Ilyen értelemben azonban még kevés hazai gyár épit munkásainak lakásokat, és az iparfejlesztési törvényben foglalt állandó, illetve 20 évi adómentesség is csak kismértékben hatott ez irányban vállalatainkra."

5

1 Ferenczi elegendőnek látta budapesti vonatkozásban az iparfejlesztési törvény (1907. III. tc. 3. és 12. §) ösztönző jellegét és az általa adott kedvezményeket a vállalati lakásépítés előmozdítására. Külföldi példákra hivatkozva — a hazaiak mellett - nem tartotta eredményesnek, sem célravezető136