Folia historica 8
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) 1
Minthogy Marx és Engels tanításai egyre inkább ismertekké váltak a magyar munkásság körében, a lakáskérdéssel kapcsolatos marxista elméletek is lejutottak a szociáldemokrata és szakszervezeti munkáskörökbe. így a Vasés Fémmunkások Lapjában 1912. augusztus 15-én „A budapesti lakásnyomor" címmel megjelent cikkben is az engelsi szemlélet érvényesült: „Amíg a lakás árú, addig ezzel is úgy vagyunk, mint a többi árúval." Vagy: „A termelőeszközök társadalmasítása oldja majd meg a kapitalizmus ellentéteit. Csak ez fogja megoldani a lakáskérdést is, ez fogja megszüntetni a lakásnyomort is, nálunk és mindenütt." De Ferenczi Imre, mint a magyar és külföldi kutatók, közgazdászok s azok, akik hivatalból foglalkoztak szociális kérdésekkel, a lakásproblémával, az adott társadalmon belül kívánták megoldani a kérdést; reformokkal jótékonykodó intézmények, közületek és az állam bevonásával. Nem véletlen, hogy ezek az elképzelések találkoztak azzal a hivatalos állami, városi állásponttal, amely az 1900-as évek elejére kialakult. Miután felismerte ugyanis a hivatalos vezetés, hogy a saját állami, gazdasági, ipari, politikai érdekei is megkívánják a szociális problémák feloldását - fenntartva ugyan azt a nézetet, hogy a lakásépítkezés a magánvállalkozás feladata — lépésekre szánta el magát. Minthogy a főváros lakosságát sújtotta leginkább a lakáshiány, elsősorban a városi közigazgatási szerveknél csapódtak le a kérdéssel kapcsolatos problémák. így a főváros tanácsa kényszerült legkorábban foglalkozni a témával, de főként olyan szinten, hogy nem magát tartotta illetékesnek e szociális probléma megoldásában. Tanulmányozta az adott helyzetet, próbálta megkeresni a lakásszükség eredőit, és figyelemmel kísérte az európai nagyvárosok hasonló kérdésekben tett lépéseit. Mivel a városigazgatás a múlt század vége óta megtartotta azt az álláspontját, hogy a lakásépítkezés a magánvállalkozás feladata, elsősorban annak vizsgálatát tartotta fontosnak, hogy mi okozta a magánvállalkozások tevékenységének az igények mögött való elmaradását. Bárczy István polgármester még 1909-ben is — a hatósági építkezések beindulása után is — azt az elvet vallotta, hogy: „...a lakásszükséglet ellátására a magántevékenység hivatott, a hatóság feladata pedig az, hogy e tevékenység felett őrködjék, annak ártalmas kinövéseit gátolja, s csak ha annak ki nem elégítő működése nyilvánvaló, lépjen közbe e tevékenység pótlására pozitív, építési stb. intézkedésekkel." 4 4 134
