Folia historica 7

Temesváry Ferenc: Kinizsi Pál a hagyományokban és az irodalom egyes műfajaiban

A költemény a továbbiakban elmondja, hogy a despota egyik jóbarátja titokban elhagyja a lakoma helyét és a király haragjáról a despotát értesíti. Vuk azonnal útrakel és megjelenik a lakomán, hogy szemtől szembe védje meg igazát, "„Nos halljuk csak Vúk despota, hogy is van a hűség dolga? Hát ilyen a hű szolgálat; Jóságomért ez a hála? Kiskorodtól gondoztalak, neveltelek palotámban, Mintha lennél édes fiam, unokája éd's anyámnak, Te meg mindezt hitszegéssel viszonzod a csatatéren?!" Vúk despota válaszolva a királyhoz igyen szóla: „Szavad igaz, feleselni nem illenék a királylyal; Sok börtönöd ugye, megtelt búslakodó rabszolgákkal, Predojevics Haszán pasa kezén szorul rabok vasa; öt hívasd fel jómagadhoz, néhány szóra asztalodhoz, Hadd mondja el sorra-rendre, hogyan harcolt szép serege, Ki győzte le a törököt, ki fogta el őt is élve, Hogy került fel börtönödbe láncra fűzött sok vitéze!" Hallja szót s úgy is teszen Budavárnak jó királya, Predojevics Haszán pasát hívatja a palotába! Ahogy látja.az ajtóban, kérdi rögtön ilyen szóval: „Haszán pasa, mondom néked, hogyha kedves még az élted, S vágyói inkább szabadságra, mint a börtön négy falára, Legyen igaz a beszéded minden szómra, melylyel kérdlek: Nézd asztalom sok vendégit! nem látod-e a vezért itt, Ki hadatok széjjelverte s jómagadat foglyul ejte?" Közelebb megy Haszán pasa, hogy az arcuk vizsgálhassa, S noha Vúknak szép kalpagja sötét szemét eltakarja, Haszán mégis ismer rája és ígyen szól a királynak; „Isten engem s a szerencse, jó királyom, úgy segéljen, S szabaduljak bús rabságból, a mint igaz, mit beszélek: Jó vezéred, ki lent búsul asztalvégin egymagában, Ugy illenék, hogy ott üljön, hol az első tisztesség van; Ugy illenék, hogy melletted üljön s töltse serlegedet; ő győzte le a törököt, ő fogott el engem élve, ő töltötte meg börtönöd jóravaló sok vitézzel, Mert ha ő nem vitézkedik a koszovi csatatéren, Akkor bizony gyász borulna nálatok az asszonynépre, Ahogy most a mi honunkban — a sok anya itt búsulva",, 89