Folia historica 7

Bánkúti Imre: Hegedűs László (1922—1978)

1959-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba. Nagytudású, lelkiismeretes szakembernek ismertük meg, akinek magas szintű szakmai ismereteire, több évtizedes tapasztalataira, segítőkészségére mindig számíthattunk. A legkülönbözőbb feladatok megoldásában, a legváratlanabb nehézségek leküzdésében soha nem kímélte energiáját, egészségét és idejét. Mindig készségesen és magától értetődően vett részt egy-egy kiállítás megrendezésének gyakran idegőrlő rohammunkájában, ötletességével, találékonyságával a legváratlanabb akadályok lebírására is talált megoldást. A restaurátor munkája a múzeumi munkaszervezet kevéssé látványos, de annál nélkülözhetetlenebb részét alkotja. A tudományos dolgozó tévedhet — legfeljebb mások korrigálják megállapításait. A restaurátor azonban nem hibázhat, mert tévedése esetleg a műtárgy halálát, visszavonhatatlan pusztulását okozhatja. Hegedűs László azok közé tartozott, akik ezt világosan felismerték. Munkáját az aggályos lelküsmeretesség jellemezte, amikor egy-egy pótolhatatlan értékű műtárgy restaurálásán dolgozott. Azok, akik egy szűkebb kollektívában tevékenykedtek vele, nap mint nap látták, hogy milyen gyötrődéssel, új módszereket és eljárásokat keresve, valóban igazi alkotómunkát végezve teremtette újjá a rábízott történeti ereklyéket, nemzeti emlékeket. Sokszor figyeltük ámulattal, hogyan támad új életre kezemunkája nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum számos olyan műkincse, amit már elpusztultnak véltünk, már lemondtunk róla. A Magyar Nemzeti Múzeum sok kiállításán, a történeti kiállítás termeiben, több vidéki múzeum (Nyírbátor, Nagycenk) enteriőijeiben sok megújhodott műtárgy tanúsítja és őrzi alkotó tevékenységét. Ismereteit szüntelenül igyekezett gyarapítani, munkája közben folyton kutatta az új eljárásokat, módszereket, hogy a kezébe vett műtárgyat minél tökéletesebben, az eredetinek megfelelően tudja helyreállítani. Jól esett neki, ha munkáját megdicsérték és jónak tartották, de különösebb hivatalos elismerést nem várt és csak szerényen kapott. 1966-ban „Kiváló dolgozó " jelvénnyel tüntették ki és megérdemelt erkölcsi sikert jelentett számára az a kiállítás, amit 1976-ban az Újkori Osztály redezett és ahol azokat a céhtörténeti emlékeket állítottuk ki, amelyek zömét ő mentette meg, restaurálta és állította helyre. Az utóbbi időben egészsége megromlott, de még így is ragaszkodott munkája folytatásához. A halál azonban kérlelhetetlen volt: Hegedűs László 1978 augusztus 15-én elhúnyt. Erkölcsi kötelességünk, hogy a munkatárs, a nagytudású restaurátor, a barát és a kommunista emlékét megőrizzük. 230