Folia historica 7

Korek József: Emlékbeszéd Széchényi Ferenc születésének 225. évfordulóján (1979. április 29.)

Korek József Emlékbeszéd Széchényi Ferenc születésének 225. évfordulóján (1979. április 29.) A Magyar Nemzeti Múzeum dolgozói nevében tisztelettel helyezzük el a babérkoszorút az önmagát örökre túlélő, minden időben példamutató gróf Széchényi Ferenc szobrának talapzatára — születésének 225. évfordulója alkalmából. A hála szóljon annak a férfiúnak, akiről a nemzeti közintézményünk 1808-ban történt országgyűlési becikkelyezésére küldött megbízást Szabolcs megye így fogalmazta meg: „Színmutatást nem esmerő magyar szívünkre belső örömöt éreztünk azon, hogy találtatott ma is olyan hazafi, ki nemzetünk pallérozására anyai nyelvünk virágzására, hazánk történetének igaz ösmeretére vezető útnak feltalálására oly nagy áldozatot teszen." Csokonai Mihállyal valljuk, hogy a késő-feudalizmus béklyóiból kitörni akaró polgári társadalomra való igény a nemzeti sajátságokat érvényre juttatni készülő haladó gondolkodók közül „Széchényi csendes virtusa betöré Az ólom éjnek százszeres ajtóit És nemzetünk kertjére rakta A sikert, Elysium babérait." A költő által megérzett Elysium nem a távoli ködbe vesző remény lett, hanem milliók számára elérhető valóság, a független Magyarország fővárosában, Budapest szívében olyan szigete a kultúrának, hogy akik felkeresik, boldogan szívják magukba az alapító szándékából nemzeti kultúránkat, műveltségünk emelésére, tudatunk formálására, ízlésük fejlesztésére. Azzal a tudattal hajtjuk meg fejünket alapítónk születésének 225. éves évfordulóján, hogy az általa még a feudalizmus talajában gyökeret eresztett intézmény a nálás utódok gondozásával kiterebélyesedett, de naggyá a szocialista társadalomban nőtt,és vált alkalmassá az alapító célkitűzéseinek megvalósítására. A múzeum valamennyi dolgozója kész népünk szolgálatáért, az alapítvány további felvirágoztatásáért, hogy mindig az örök tavasz boldogsága lengje körül a Múzeum körúti Elysiumot. 225