Folia historica 7

Héri Vera: A Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott Lincoln éremsorozatról

lehetőséget — emberekben és anyagiakban - megadott az északi hadsereg főparancsnokának, Mclellannek. Ennek ellenére a jobban felszerelt és nagyobb számú északi sereg állandó vereséget szenvedett, jobbik esetben visszavonult a kisebb létszámú, Lee vezette déli sereg elől. 1862. július 22-én Lincoln összehívta a minisztertanácsot, és eléjük terjesztette az Egyenlőségi Nyilatkozat első fogalmazványát. A kabinet egyetértett ugyan a Nyilatkozat kibocsátásával, mindössze az időpont megváltoztatását javasolták. A hadihelyzet ugyanis az Észak számára ebben az időben katasztrofális volt. Nagy vereséget szenvedtek el Ríchmondnál, majd Bull Run mellett. Végre Antietamnál az északi sereg fölénybe került, ezt az alkalmat használta ki Lincoln és közzétette az előzetes Egyenlőségi Nyilatkozatot.

2

1 1863. január 1-én pedig a végleges proklamációt is kibocsátja, amely kimondja: „...mindama személyek, akik rabszolgaságban tartatnak bármely olyan állam vagy államrész területén, amelynek lakossága fenti időpontban lázadásban van az Egyesült Államok ellen, attól fogva mindörökre szabadnak nyilvánítandók és az Egyesült Államok végrehajtó kormánya, katonai és tengerészeti hatóságait is beleértve el fogja ismerni és meg fogja védeni az ilyen személyek szabadságát, és semmilyen aktussal nem fogja akadályozni őket a tényleges szabadságuk megszerzésére irányuló erőfeszítéseikben".

2

2 20. Előlap: lent félkörben: COMMANDER-IN-CHIEF, a mezőben Lincoln íróasztalnál ül és levelet ad át egy szalutáló katonának. Hátlap: „THE GOVERNMENT WILL / SUPPORT YOU TO THE UT MOST / OF ITS ABILITY...BEWARE OF / RASHNESS, BUT ENERGY, AND / SLEEPLESS VIGILANCE, GO / FORWARD AND GIVE US / VICTORIES." (30,84 g) (22. kép) Lincoln „nemcsak" az Egyesült Államok elnöke volt, hanem a polgárháború idején a katonai vezetést is részben ő irányította. A parancsnokok kiválasztásában igen körültekintően járt el. A pillanatnyi rokonszenv vagy ellenszenv megnyilvánulásoktól nem hagyta magát befolyásoltatni. Sokáig kitartott Mclellan - a főparancsnok - mellett, amíg lehetségesnek tartotta, hogy megszerzi a győzelmet, de megvált tőle, amikor ezt a hadihelyzet indokolta. Mindvégig — néhány személyes hibája ellenére is — kitartott Grant tábornok mellett, akit kiváló katonának tartott, majd kinevezte a hadsereg főparancsnokává, s a végső győzelmek Grantnak voltak köszönhetők. Fiatal tisztekre is fontos posztokat bízott, ha meggyőződött alkalmasságukról, mint ezt Sherman esetében is tette. 21. Előlap: lent félkörben: GETTYSBURG ADDRESS, a mezőben: háttérben 194