Folia historica 7

Gerelyes Ibolya: Egy török és egy magyar borbélymester hagyatéki leltára a XVI. századból

A XVI— XVII. században a gyógyítás külön területe volt a sebészet. A műtéteket általában nem orvosdoktorok végezték, az ő munkájuk ezen a téren csak a sebészek ellenőrzéséből állott. Még a XVIII. század második fe­léből, 1770-ből is ismerünk olyan törvényt, miszerint a sebésznek és a gyógy­szerésznek tilos a belső bajok kezelése, éppenúgy tiltott az orvosok számára olyan betegek kezelését elvállalni, melyek a sebészet körébe tartoznak. 5 A se­bészek képzettsége, ügyessége, orvosi tudása azonban többnyire igen fogyaté­kos volt. A seboperációkat a céhekben szervezett borbélyok és az országban szerte vándorló vándorsebészek végezték. A XVI. században sorra alakuló borbélycéhek 6 céhleveleinek tanúsága szerint a borbélylegény számára elegen­dő volt, ha néhány kenőcsöt és flastromot el tudott készíteni, s a kérdés-fele­let alakjában megírt könyvekből a nevezetesebb tételeket megtanulta. 7 A tu­lajdonképpeni sebészi gyakorlatot csak később szerezte meg, sokszor a kezelt beteg kárára. Fő tevékenységük hajmosásból, sebek gyógyításából, érvágásból és köpölyözésből állott. 8 A vándorsebészek kívül állottak a céheken, így ter­mészetesen mestervizsgát sem tettek. Külön specialisták voltak közöttük, mint pl. a szemoperálók, foghúzók, sérvmetszők, stb. 9 Katonák között, hábo­rúk idején szintén gyakran találkozunk borbélysebészekkel, akik a sebesültek kezelésével, gyógyításával keresték kenyerüket. Szokásban volt az is, hogy hadjáratok alkalmával a városi borbélyokat szerződtették a hadba vonuló se­reghez, vagy egy-egy vár ostroma előtt a környéken élő borbélyokat a várba hozatták, ahol meghatározott fizetésért kötelezték őket a sebesültek gyógyí­tására. 1 0 Olykor a borbélysebészeken kívül tanult orvosdoktorok is voltak a hadseregben, akik egyébként tiszti rangot viseltek. 1 1 A budai Haszán borbély sorsa, akinek hagyatékáról a következők­ben szó lesz, szintén összeforrott mesterségével. 1558-ban tűnt el Budáról Ve­lidzsán bég portyázása alatt. Valószínű, hogy mint a sebészethez is értő bor­bél ymestert magukkal vitték a portyára, ahonnan azután nem tért többet visz­sza, s így került háza és boltja árverésre. A portyára induló Velidzsán bégről, és a sebesült katonákat gyógyító Haszán borbélyról azonban nemcsak a fennmaradt hagyatéki leltár feljegyzése beszél. Velidzsán bégről tudjuk, hogy 964—966. [1556. nov.—1559. szept.] között füleki és szécsényi szandzsák bég volt, akit 966. ramazán havában [1559. jún.] bezártak, majd szabadon engedtek. 1 2 1558-as portyáját a budai török pénztári napló is megemliti, egy másik, szintén ekkor elhúnyt budai tö­rök katona hagyatéka kapcsán 3 Az eltűnt Haszán borbélymester hagyatékának bevételezését is nyo­mon követhetjük a budai pénztári naplókban. Mégpedig egy alkalommal az el­18

Next

/
Thumbnails
Contents