Folia historica 7
Rosonczy Ildikó: Adalékok Lenkey huszárszázadának hazatéréséhez
mért nem siettek haza, hol apáitok és fivéreitek oly türelmetlenül váiják érkezésteket, s hol oly nagy szükség van rátok? Mért késlekedtek szülőföldetek iránti tartozástokat leróni? Talán ezért szült s táplált titeket és véreiteket? Talán a szolgálat elsorvasztotta a nemzeti érzést kebletekben? " A röplap hangsúlyozta, hogy a magyar katona nem arra termett, hogy „más népek nyakára ültessék" és a szabadságáért küzdő nép lemészárlására használtassék. A felhívás bírálta a tisztek magatartását és a katonákat arra biztatta, hogyha magyar érzelmű tisztjeiket nem sikerül rábírniuk a hazamenetelre, akkor akár nélkülük is siessenek szülőföldjükre, azt megvédelmezni és az újonnan alakult nemzetőrség kiképzésében segédkezni. A május 4-én Pesten keltezett névtelen felhívást (aláírója „egy invalidus") a jegyzetek között teljes szövegével közöljük. 2 2 A Mariampolban állomásozó század katonái úgy érezhették, hogy a röplap írója szinte az ő tapasztalataikból vonta le az egyetlen lehetséges következtetést: arról a földről, „ahol ellenségnek tekintik" őket, ahol a számukra rokonszenves lengyel lakossággal szemben megszálló csapatokként szerepelnek, ahol őket fegyvertelen tüntetők ellen vezénylik, mielőbb, akár a tisztek nélkül is, haza kell menni Magyarországra, ahová „a hon legszentebb ügye szólít", ahol valójában szükség van rájuk. Galíciában azonban nemcsak a mariampoli század kapott hazahívó üzenetet. A galíciai katonai hatóságok felfigyeltek arra, hogy a magyar csapatoknál közkézen forog egy írásos felhívás, mely arra szólítja fel őket, hogy akár tisztjeik nélkül is, veszélyben lévő szülőföldjükre siessenek. Egyes jelentések szerint pedig a lwówi kaszárnyába, ahol a Poroszország hercege és a Mihály nagyherceg nevét viselő magyar gyalogezredek voltak elszállásolva, hasonló röplapból több száz példány jutott el. 2 3 A katonai hatóságok a hazahívó nyomtatvány ügyével azonban csak az első sikeres szökés megtörténte után kezdtek foglalkozni. Addig bíztak a hadsereg fegyelmében és összetartó erejében s ezeknek a röplapoknak nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Ezt bizonyítja a Lenkey helyét végül felváltó Franz Schimpf századparancsnoknak az ezredparancsnoksághoz küldött jelentése is, mely szerint ő és Fiáth Pompejus főhadnagy május 28-án este hét és nyolc óra között a mariampoli vendéglőben vacsorázott, amikor Fiáth megemlítette, hogy a huszárok mulatnak a hozzájuk eljuttatott röpiraton. A röplap szerzőjének ugyanis tudnia kellene, hogy ők felsőbb parancs nélkül nem hagyhatják el állomáshelyüket. Schimpf ebből a hozzáállásból a legénység jó szellemére következtetett, s ezt az álláspontját Fiáth főhadnagy is osztotta. 2 4 147
