Folia historica 6

Patay Pál: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye II.

Amennyire jól képviseli a gyűjtemény a XVI. és a XVII. század első felének hazai harangöntő kézműiparát, annyival kevésbé az utolsó 300 évét. Darabszám szerint is csak mintegy 11 darab, azaz az állománynak nem is egynegyede származik ebből az időből, pedig erre esik a magyar harangöntő kézműipar második virágkora, a nagyjából 1750 és 1850 közötti száz év. E kevés harang között is több az egészen apró, minden felirat vagy mesterjelzés nélküli példány, aminek különösebb történelmi jelentősége nincs is. A XVIII. és XIX. század jelentősebb mesterei közül is alig egy-kettő van képviselve a gyűjteményben. De nem találjuk meg e néhány harang között az Északkelet-Magyarországon működött vándorló mesterek, a Lázár, Cserepi és más családok tagjai, vagy az ugyancsak ott tevékenykedő harangöntő kisnemesek, különösen a kisgejőci László dinasztia egyetlen művét sem. Pedig ezek tevékenysége különös jellegzetessége a magyarországi harangöntő kézműipar történetének. Ebbe a körbe egyedül a korondi székely harangöntőnek, Máté Istvánnak egy műve sorolható, 1790-ből, amely különleges díszítésével feltétlenül figyelemre érdemes alkotás. A felsorolt harangok között három, nemcsak ipar- vagy művelődéstörténeti szempontból bír jelentőséggek, hanem adományozója, öntetője, a maga idejében közéleti szerepet is betöltő személy volt. Az egyik II. Rákóczi György özvegyének, Báthory Zsófiának személyéhez fűződik, aki az ellenreformáció egyik támasza volt Északkelet-Magyarországon. E harangot is bizonyára ebbéli működéseként öntette 1677-ben a munkácsi katolikus templomnak. A másikat az unitarianizmussal rokonszenvező Bethlen Ferenc, aki idővel I. Rákóczi György főudvarmestere is lett, testvérével Györggyel együtt öntette 1622-ben saját községük, Szentmiklós részére, hitbeli meggyőződésüket a harang feliratában is kifejezésre juttatva: „in honore unius veri Dei". Végül a harmadik adományozója, Nyáry Pál egri, későbben váradi várkapitány, aki nemcsak Eger 1596 évi sikertelen, hanem Várad 1598. évi sikeres védelme révén is ismert. Egy negyedik harangnak, az 1640. évi dobrainak adományozója, Prépostvári Zsigmond már kevesebb szerepet játszott, bár III. Ferdinándtól magasabb címeket is elnyert. Végül szóljunk röviden az ismertetett harangok öntőmestereiről is. Az 1486-ban öntött bulcsi harang alkotója, Magister Michael, egyike a legkorábbi ismert harangöntő mestereinknek. Sajnos ez az egyetlen fennmaradt műve. Személyéről sincs semmilyen adat a birtokunkban. Harangja a maga idejében is már régies alakú volt, de ennek ellenére jó munka. 42