Folia historica 6

Tamás István: Beszámoló a Magyar Nemzeti Múzeum 1977. évi munkájáról

Vízlépcsőrendszer. A beruházás megvalósítását nagyszabású leletmentés előzi meg. Volumene, időtartama és a ráfordítások összege szempontjából egyaránt messze túlmegy nemcsak a leletmentések, de a tervásatások szintjén is. Ezt a munkát a legközelebbi évek legfontosabb hazai régészeti feltárásának tekintjük. E feladat arra is példa, hogy a múzeumi hálózat különböző hazai egységeinek összefogása és a munkálatokban részt vevő két ország múzeumi és tudományos szerveinek együttműködése emeli a kutatási eredményeket. Ebben az évben tovább folytattuk erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy kevesebb objektumra kocentráljuk meglévő kapacitásunkat. Lehetőségeink szerint nem kezdtünk újabb területen ásatásba, hanem a megkezdetteket folytattuk. Ez utóbbiak közé tartozik a ságvári római kori erőd, a kölkedi 6-7. századi telep és temető (innen kerültek elő az utóbbi évek legjelentősebb leletei — arany ékszerek, bizánci arany solidusok stb.) és a zalavári 8—11. századi település és temető. Sikeresek voltak Baranya megyei leletmentő ásatásaink, különösen a kővágószöllősi, ahol egy római kori villa és egy festett sírkamra maradványai kerültek felszínre. A folytatólagosan végzett római sánckutatás során ötven kilométernyi új szakaszt fedeztek fel. Középkori ásatásaink közül a dobozi faluásatás és — különösen — a feldebrői templom feltárása érdemel említést. Ez utóbbi jelentős építészettörténeti eredményeket hozott. Munkatársaink több helyen tártak fel honfoglaláskori temetőt. Régészeink összesen 798 napot töltöttek terepen. Ebből honfoglalás előtti korokkal foglalkozó 14 munkatársunk 602 napot, 4 középkori régész pedig 194 napot. A koncentrálásra való törekvésünk eredményét bizonyítja, hogy a terepnapok 61%-át három helyen töltötték el. Kevés előrelépés történt a Régészeti Osztály és a más osztályokon dolgozó régészek munkájának összehangolására. Régészeink fontos funkciókat töltenek be a hazai régészeti életben, s így intézményünk tapasztalatai elteijednek az egész szakmában. Hasonlóan jelentős régész munkatársaink szerepe a nemzetközi régészeti kapcsolatokban. Az emelkedő műtárgyárak miatt lassú a történeti és a művelődéstörténeti gyűjtemények fejlődése. A vásárolt tárgyak nagy értékűek, egyedi szépségűek és kiállításon jól bemutathatóak. A jelzett nehézségek ellenére csaknem valamennyi gyűjteményünk gazdagodott kiemelkedő darabokkal. Illetékes szerveink segítségével megvásároltuk Svájcban Apafi Mihály 50 dukátusát és egy Kossuth képet az 1850-es 248