Folia historica 6

Vigh Károly: Portrévázlat Juhász Nagy Sándorról (1883-1946)

A legutóbbi események ezt az összefogást már sejtetik, de szervezett szövetség nélkül csak alkalmi csoportosulások jöhetnek létre. Nem egy pártra gondolunk, mert hiszen a magyar közéletben annyi elkésett és éppen ezért gyors érvényesülést követelő problémát találunk, hogy a tartós, közös ellenzéki párthoz nehéz volna a főbb problémák homogénitását biztosítani. A kormánypártban sok heterogén elemet össze tud fogni „nemzeti egység"-be a hatalom birtoklása, ellenben az ellenzéki oldal tendenciája sokkal inkább a széthullás, mint a tömörülés. Mégis minden nehézség dacára meg kellene találni a módozatokat az erőknek a sikerhez nélkülözhetetlen egyesítésére, ami ellenzéki szövetség alakjában könnyebben elképzelhető. KIKBŐL ÁLLJON? Csak példálózva hozzuk fel, hogy kikből álljon az ellenzéki szövetség? Elképzeljük a szövetség kereteinek bővítését és kényszerűségből beletörődnénk annak szűkítésébe is. A Bajcsy-Zsilinszky Endre vezérlete alatti Nemzeti Radikális Párt és a Rupert Rezső elnöklete alatti Kossuth Párt már megalkotott egy ilyen kisebb szövetséget, amelyhez nyilván újabb erők is fognak csatlakozni. Kun Béla Hódmezővásárhely képviselője maga is Kossuthi alapon áll, hiszen megválasztása napján a mandátum átvételéhez a Kossuth-nóta éneklése közben kísérte fel a pártja. Vannak az országban passzivitásban levő olyan erők is, melyek kellő időben és megfelelő alkalommal bekövetkező zászló-emeléskor csatlakozásra bírhatók volnának. A Független Kisgazdapártban is vannak olyan képviselők, annál inkább vidéki párttagok, akik kimondottan Kossuthi alapon állanak, akikkel való szövetkezés tehát csak formai megpecsételését jelentené a tényleges eszmeközösségnek. Most jutunk el a Független Kisgazdapárt problémájához. E sorok írója már újévi cikkében elösmeréssel mutatott rá arra a tényre, hogy Eckhardt Tibor a párt vezére, kemény és elszánt ellenzéki akciót indított meg és hogy a megkezdett úton nem lesz többé visszatérés számára. Ami újévkor sejthető volt, az ma már nyilvánvalóvá vált: Eckhardt számára csakugyan nincsen többé letérés az ellenzékiség útjáról és készséggel állapíthatjuk meg, hogy ő ennek minden konzekvenciáit már le is vonta. Eckhardt Tibor ma már csak a tömegek hatalmával érkezhetik el eszmei cékitűzéseinek valóra váltásához.* *A történelmi tények alapján megállapíthatjuk, hogy Juhász Nagy tűi pozitív várakozással tekintett Eckhardt újabb politikai szereplése elé. 215