Folia historica 6

Vigh Károly: Portrévázlat Juhász Nagy Sándorról (1883-1946)

1. Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Juhász Nagy Sándorhoz 1932. október 1-én, amelyben arra kéri: lépjen ki politikai passzivitásából. Kedves Barátom! Régóta szükségét érzem annak, hogy Veled nyugodtan kibeszélhessem magamat. Vannak kérdések, amelyek nyugtalanítanak, s amelyekben szeretnék Veled közös nevezőre jutni. Mindenekelőtt Veled, mielőtt másokkal is komolyabb tárgyalásokba bocsájtkoznék. Az az érzésem, hogy Te sem maradhatsz már sokáig olyan rezervált elvonultságban, mint ahogy politikailag vagy mert különben Rajtad is átcsapnak a tarajosodé hullámok, ami pedig fajtánknak nem érdeke. Egyáltalán nem érdek az, hogy a szélhámosság és a jóindulatú stílustalanság minden komoly, következetes és igazán eredményes politikai tevékenységet végképpen lehetetlenné tegyen. Valóban itt az ideje, hogy akik komolyan veszik a magyarság ügyét, szívük vérével, egészséges ösztönnel és tiszta ésszel politizálnak, s e mellett meg tudnak egyezni programban és módszerekben is: végre egymásra találjanak. Tartok tőle, hogy a Gömbös kormányvállalkozása gyors kudarcba fog fulladni és akkor még teljesebb lesz a káosz, s még kevesebb a komoly feszültség az új katasztrófa megelőzésére s a kibontakozásra.* Súlyt *Zsilinszky reménye, hogy Gömbös vállalkozása gyors kudarcba fullad, akkor - 1932 októberében - Bethlentó'l a baloldalig elég általános véleménye volt a fasiszta „megoldásokkal" nem rokonszenvező' politikai köröknek. Mint ismeretes: nem Gömbös Gyula államférfiúi képességei tették lehetővé, hogy 1936-ban bekövetkezett haláláig kormányon maradhatott, hanem a nemzetközi helyzet alakulása: Magyarország egyre szorossabbá váló külpolitikai orientációja a Berlin-Róma fasiszta tengelyhez. 211