Folia historica 5

Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre útja az Előőrstől a Független Kisgazdapártig 1828-tól 1939

között — mihelyt a velünk barátságos...Ausztria önállóságát aknázza alá és fenyegeti elsöpréssel..." Zsilinszky Magyarország külpolitikájában a német kérdést, belpo« litikai téren a magyar paraszt gazdasági és szociális problémáit tartotta a legfontosabbnak. Fellépését az ellenzéki politika színterén a kommunista emigráció is méltányolta. Balrafordulását Kun Béla is pozitívan értékelte. „Közös harcra a parancsuralom ellen" című, 1936 februárjában írt tanulmányában foglalkozik a Gömbös-fasizmussal és annak politikai ellenzőivel. Már ekkor úgy látja, hogy Zsilinszky Endrének — minden akkori olaszbarát orientációja mellett is — „a dolgozó nép fasisztaellenes szabadságharcának követői mellé" kell állnia.

5

0 Pártjáról, két ízben is úgy emlékszik meg Kun Béla, mint olyan politikai erőről, amelynek a többi ellenzéki párttal (Kisgazdapárt, Kossuth-párt, Dénes-párt) együtt gyökere van a falu dolgozó népe soraiban, és potenciálisan a földosztásért harcoló ellenzéki paraszttömegek közé sorolható.

5

1 + Kun Béla jól látta Moszkvából 1936-ban, hogy a parancsuralom veszélye elleni közös harc során tömörülniük kell a paraszti jellegű ellenzéki pártoknak. Gömbös magatartása az 1935-ös választásokon valósággal kiprovokálta a demokratikus ellenzéki erőkradikalizálódását. A miniszterelnök ugyanis nem csupán Zsilinszky és hívei ellen alkalmazott erőszakot, hanem rútul becsapta Eckhardtot is. Még a választások előtt titkos megegyezésre lépett vele, hogy ilymódon leszerelje a Kisgazdapárt kormányellenes agitációját. Zsilinszky joggal bírálta ezért Eckhardtot, hogy szinte elárulva a párt zászlaja mögött felsorakozott parasztságot, lepaktált Gömbössel. A miniszterelnök a kisgazdapárti politikai agitáció hangfogóját úgy „hálálta" meg, hogy a belügyi apparátust a választások során kíméletlenül rázúdította a kisgazdapárti jelöltekre is. Echkhardték hiába reménykedtek abban, hogy győznek a választásokon és a kormánypárttal nagy koalícióra lépve, a hatalom sáncai mögé kerülnek. Mindössze 25 mandátumot sikerült szerezniük — szemben a kormánypárt 170 képviselői helyével. Eckhardt is igyekezett gyorsan levonni a választásokból a Független Kisgazdapártot érintő következtetéseket. Először is szorosabbra fűzte a kapcsolatait a baloldali pártokkal. Ennek egyik megnyilvánulása volt, amikor Eckhardt a második tarpai választáson, 1935-ben a többi ellenzéki képviselővel együtt korteskedett Bajcsy-Zsilinszky mellett. Ezt a gesztust a követ232