Folia historica 5

Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre útja az Előőrstől a Független Kisgazdapártig 1828-tól 1939

Amíg korábban egy nacionalista telítésű „nemzeti demokrácia" vágyálmait kergette kis pártjával, a Nemzeti Radikális párttal, addig a fasiszta veszély megjelenése Európában és a határainkon belül arra a felismerésre ösztönözte Zsilinszkyt, hogy szövetségeseket találjon a közös veszély elhárítására. Politikai rendszerttekintve a nyugati és a skandináviai polgári demokráciák lebegtek példaként előtte és így eljutott az ellenforradalmi, reakciós rendszer tagadásával egyidejűleg a polgári demokrácia igenléséig. Politikai elképzelései számára rokonszenvesnek bizonyult a kommunista pártok kezdeményezésével létre jövő antifasiszta népfront-politika. A francia népfrontot is üdvözölte, amikor az csírájában széttaposta a fasiszta veszélyt Párizsban. Zsilinszky már az 1935-ös országgyűlési képviselőválasztásokon kifejezést adott egy antifasiszta szövetségi politikának. Egyébként is az első eset volt politikai pályáján, amikor nem csupán a polgári baloldallal szövetkezett, hanem Diósgyőrben a szociáldemokrata párt helyi szervezetével is választási egyezségre lépett. Az ellenforradalmár Zsilinszkyt másfél évtized tapasztalatai és keserű csalódásai, valamint a német fasizmus veszélye késztetik arra, hogy revízió alá vegye korábbi nézeteit. Az 1935-ös választásokon pártszövetségre lép a Függetlenségi Kossuth Párttal (személy szerint Buza Barnával, Juhász Nagy Sándorral, Nagy Vincével, a Károlyi-kormány volt minisztereivel és Rupert Rezső országgyűlés képviselővel), valamint a polgári radikálisokkal (Zsolt Béla). Bajcsy-Zsilinszky a pártszövetség egyik közösen megtartott budapesti választási gyűlésén, 1935. március 20-án így indokolta meg az októbristákkal kötött szövetséget: „Lehet, hogy a múlt megítélésében van közöttünk egy kis különbség, de merem állítani, hogy a jövőt illetően semmi sem választ el bennünket egymástól. Nagy Vincéékkel én egy tökéletesen magyar és európai parlamentarizmus érdekében fogtam össze. De összefogtam azért is, mert velem együtt gondolkodik a magyar földmíves nép, amely tisztában van azzal, hogy a trianoni sírt nem 18-ban ásták meg, hanem már 1867-ben."

3

1 Néhány nappal később Budán ugyancsak közösen megtartott válasz- . tási gyűlésen Zsilinszky őszintén és önkritikusan beszélt politikai pályájáról, a másfél évtized alatt megtett útról. Ezt mondotta: „Egy őszinte vallomást kell tennem. Konzervatív családból származom és ifjúságomban magam is konzervatív voltam. Én nem a francia forradalom elvein keresztül jutottam el a demokráciához, hanem a magyar történelmen keresztül. Más utat jártam, mint barátaim. Én Szegedről indultam el az ellenforradalommal és lázadtam mindennel szemben, ami itt volt. Azt hittem, hogy az ellenforradalom be fogja fejezni Kossuth forradalmát s hatalmas fellendüléssel meg fogja valósítania 226