Folia historica 5

F. Dózsa Katalin: Osztrák-magyar kapcsolatok és kölcsönhatások a divat területén 1850-1916 között

Gézánéét. Az utóbbi cég az 1898-as divatkiállításon is „ungarisches National ­costüm"-mel szerepelt. 6 2 A Magyar Nemzeti Múzeumban is van két olyan díszruha, amely bécsi cégnél készült, az egyik Laufeínél, ezt a Fejérváry csa­lád egy nőtagja viselte 1916-ban, 6 3 IV. Károly koronázásánál. A másik Spitzernél, 6 4 ezt 1867-ben csináltatták, de 1916-ban Széchényi Gabriella viselte. A fentiek mellett van egy vállfűző is Spitzertől 6 5, melynek eredeti tulajdonosát nem ismeijük. Másrészt a nagy fölvonulások alkalmával (1867, 1896, 1916) az udvar nem magyar tagjai közül is többen magyar díszruhát viseltek. A Modesammlungen der Stadt Wien két olyan magyar díszruhát őriz, melynek eredeti tulajdonosa osztrák volt. 6 6 A folyamat visszafelé is érvényesült: sok osztrák vevő fordult az is­mert pesti szalonokhoz. 1867-ben és 1896-ban elsősorban a Monaszterly és Kuzmik, illetve Utódaihoz,'mely az ország első szalonja volt, s a párizsi követné az eleganci­ájáról híres Metternich hercegné is nála rendelt magyar ruhát. 6 7 A Wiener Salonblatt tudósítása szerint sok ruha készült az 1902-es pesti udvari bálhoz Árvay J. és Tsa-nál. 6 8 1916-ban a Reiter szalon 6 9 volt a felkapott, ahol a koronázási ruhákat Menczel Magda iparművész mellett gr. Batthány Gyula is tervezte. Sokan fordultak a XX. század első évtizedeinek szabócsillagához, Girardihoz 7 0, ahol Zita királynő ruhája is készült. 7 1 Az osztrák divathölgyek tehát megismerkedhettek a magyar szabó­ipar legkiválóbbjaival, akinél más alkalommal is csináltattak ruhákat, öreg­bítve a magyar ipar hírét, egyszersmind emelve színvonalát, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Budapest divatközponttá vált. 7 2 így alapozódott meg a két főváros ízlésének hasonlósága, mely még napjainkban is érvényesül. (Aki turistaként látogat Bécsbe és a környező or­szágokban, csodálkozva tapasztalhatja, hogy míg az olasz, francia, lengyel vagy angol nők ízlése sok tekintetben eltér a miénktől, a bécsi utcákon vi­szonylag hasonlóan öltözött embereket láthat). összegezésül tehát elmondhatjuk, hogy a tárgyalt időszakban az osztrák szabóipar és kereskedelem kemény versenytársat, üzletfelet és munka­társat jelentett a magyar ipar számára. A divat területén pedig Bécs kapuja volt mind a Budapestre irányuló legújabb formáknak, mind a magyar motí­vumok európai elterjedésének. 187

Next

/
Thumbnails
Contents