Folia historica 5
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéhez I.
sem jártak eredménnyel, mert a lőgyapot összetörte a fegyver zárját, és a golyó csőben maradt. 4 4 Mannlicher ezeket a kísérleteket nem korlátozta a 8 mm-es fegyverre, de szem előtt tartotta a hadügyminiszter kijelentését, miszerint a többlövetű fegyvert a 11 mm-es Werndl lőszerre építeni helytelen, egyrészt azért, mert ezek alkalmatlanok, másrészt tartalékolni kellene a régi lőszert a népfelkelés részére. 4 5 A Mannlicher fegyver árát, mint az egy 1886-os miniszteri vizsgálati anyagból kitűnik, négy tényező befolyásolta. Az előállítási költség, a szabadalom díja, az átvételkor és próbákon felmerülő anyagi kihatások, végezetül a fuvarköltségek. A konkrét tényezők mellett, mint döntŰ tényező jelentkezett a fegyver áránál az osztrák fegyvertársulat egyeduralma. Létezett ugyan egy fegyvergyár a „Währinger Strasse "-ban, de ez csak alkatrészeket gyártott és főleg puskaművesek képzésével foglalkozott. Ez nem jelentett konkurenciát a steyri gyárnak, oly annyira nem, hogy a gyár az eredeti 35 forintos ajánlatát ^36 forintra emelte fel, mondván, hogy minden alkatrész előállításán 600 munkása dolgozik. 4 6 Mannlichernek 130.000 forintot ajánlottak, vagy fegyverenként 30 krajcárt. Az említett próba 70 krajcárt, míg a szállítás 20 krajcárt tett ki. Ilyen körülmények között természetes, hogy amikor 1886-ban az ismétlőfegyverek gyártása felvetődött a „kincstári magyar fegyvergyár" felállítása Pesten egyre komolyabb követeléssé vált. Elsősorban a Katonai Lapok hasábjai képviselik az ügyet, mondván: „És egy ily fegyvergyár berendezése a legnagyobb alapokon sem kerülne többe 1 1/2-2 1/2 millió forintnál,ami valóban csekélység ama 40—60 millió forintnyi forgalommal szemben, mely a közös hadseregnek és a honvédségeknek ismétlőfegyverekkel való ellátása által, aránylag rövid idő alatt biztosítva van." 4 7 E fegyvergyárat rövid időn belül fel lehetne szerelni a legjobb külföldi gépekkel és 1888-ban már meg lehetne kezdeni és 1890-ben befejezni a magyar hadseregnek új fegyverekkel való ellátását. „Megbocsáthatlan mulasztást, valóságos bűnt követne el a magyar kormány, és a közelebb összeüllő magyar delegáczió a magyar nemzet ellen, ha egész határozottan nem követelné most az ismétlőfegyverek beszerzése alkalmával, hogy az állam ne magán ipar útján, hanem saját kezelésüleg állítsa elő az új lőfegyvereket, maga építsen gyárat haladéktalanul még pedig nem Ausztriában, hanem magyar területen a magyar fővárosban."** A követelés alátámasztására az állam adózó polgáraira hivatkoztak. Ugyanis a költségek felére csökkennek a nyersanyag beszerzésénél, a munkaerő felhasználásánál, a terhek egy része pedig visszakerül az adózó polgár zsebébe. E megállapítást támaszották alá az Uhátius ágyúk is, amelyek állami kezelés mellett 149
