Folia historica 5

Vigh Károly: Kossuth Lajos öröksége

sä dalompolitikai nézeteinek köszönhető, hogy a magyar középnemesség — bár korlátozott keretek között — képes volt betölteni a polgárság funkcióját. Kossuth volt az, aki a reformkor egyes követeléseit a feudális Magyarország polgári átalakításának egységes programjává fogta össze és azt összekapcsolta a magyar függetlenség kivívásával. Magyarország polgári átalakítását eredetileg nem forradalom, főleg nem parasztfelkelés útján akarta elérni, hanem a parasztság és a köznemesség „érdekegyesítése" révén. Az „érdekegyesítés" akkor a jobbágyfelszabadítást a nemzeti függetlenség követelésével összekapcsoló egyetlen lehetséges nemzeti program volt. A feudalizmus megszüntetését nem volt hajlandó a Habsburgok és a nemesség belső ügyének tekinteni, melybe a népnek nincs beleszólása. Az ország előtt megoldásra váró politikai és gazdasági kérdéseket úgy kezelte, mint egy néptribun, és nem úgy, mint a kiváltságos osztály házi politikusa. Olyan nemzeti egységfront híve volt, hogy közben a legélesebb harcot vívta a reakciós konzervatív párttal, Dessewffyékkel, a „fontolva haladókkal." Tiszta vizet öntött a pohárba, amikor a haladás különböző értelmezését így fogalmazta meg: „Az arisztokrata, aki a haza minden javainak tejszínét élvezi, anélkül, hogy terheiben osztoznék, azt tartja okos fontolva haladásnak, mely minél kevesebb áldozatot igényel privilégiumából, minél kevesebb teherben részesíti... Ezt nevezi ő fontolva haladásnak; míg ellenben a nép fia, kit századokon át halmozott arányban nyom minden teher, a nyomorult proletariátus, ki az életet csak a keserves munka, a holnapi lét bizonytalansága, s az éhség oldaláról ismeri, s kiről mégis az európai civilisatio nem gondoskodott ezredéven át, azt tartja a legokosabb, legfontoltabb haladásnak, mely élte terheitől minél többet, minél gyorsabban leveszen, a sanyargatottnak minél nagyobb jólétet, minél biztosabb életet és minél gyorsabban nyújt...a becsületes hazafi azt tartja aalegokosabb, legfontoltabb haladásnak, mely a hazának legtöbb jót leggyorsabban eszközöl." Kossuth felismerte,hogy a felvilágosult köznemesség és minden progresszív erő harca a konzervatív reakció ellen elválaszthatatlan 4 Bécs elleni harctól. A magyar feudalizmus lebontása nem képzelhető el aneikül, hogy Magyarország ne helyezze új alapokra a Habsburg-házhoz fűződő kapcsolatait. A bel- és külpolitika összefüggéseinek a felismerése vezetett Kossuthnál 1849-ben a trónfosztáshoz. Igazi nagysága abban állt, hogy amikor a nemzeti szabadság és függetlenség forgott kockán, akkor nem ismert kompromisszumokat, félmegol100