Folia historica 4

Rúzsa György: Magyarország XVII. századi képe a francia népies grafikában

megfelelőnek és ezért cserélték ki másikkal. De persze az sincs kizárva, hogy a lapok eltérése csak későbbi, téves összeillesztés következménye. Az almanachokat nyilván a műhelyekben is meg lehetett vásárolni, hiszen az adresszek egyik célja éppen a reklám volt, de feltehetően a vándor képárusok is résztvettek az árusításban. Így magánosok számára is elérhetők voltak. Mégis, a témákból és a beállításból következtetve hivatalos terjesztésével is számolnunk kell. A rendkívül kiterjedt és jól szervezett francia diplomáciai háló/at csatornáin eljuthatott számtalan külföldi udvarhoz is. А/ év végén mind a naptár, mind a/ ábrázolás elvesztette aktualitását és elkopott, így eldobták, hogy helyet nyerjenek a következő évi példánynak. Ezért olyan ritkák a/almanachok A harmadik és utolsó műfaj, amelynek magyar témáival foglalkoznunk kell, a meghatározott személyek nevét viselő divatkép, az ún.

'„portrait en mode". A XVII. század végén kialakult képtípu« a kor „nevezetes" embereit, az uralkodóházak tagjait, valamint a korabeli francia és külföldi udvarok életének résztvevőit legjellemzőbbnek tartott öltözetükben, egész alakban mutatja be. A lapokon az arcok teljesen sematikusak, egymáshoz nagyon hasonlítanak. Az aláírásokban gyakran szerepelnek téves adatok (Thököly keresztneve valójában Imre, Rákócziék esküvője 1694. szeptember 26-án volt, II. Rákóczi Ferenc apját szintén Ferencnek hívták stb.). A képek semmiképpen nem törekedtek portréhűségre, így módszertanilag helytelen lenne azokat hiteles arcképekként értékelni.

5 A lapok nem is az arcképek között találhatók a gyűjteményekben, hanem a kosztümtörténeti anyagban. A divatarcképek között Thököly Imre, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc és Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnő alakja mellett Károly Commercy herceggel és Mohamed (valójában Abdurrahman) budai basával találkozunk. Az utóbbi képek azért kerültek bele ebbe az összeállításba, mivel hátterükben a budai ostrom látható. A bemutatott magyar tárgyú XVII. századi francia rézmetszetek a magyarországi felszabadító háború és a függetlenségi mozgalmak franciaországi visszhangját teszik szemléletessé. Vizsgálatuk fellebbenti a fátylat a grafikatörténet néhány speciális, az adott korhoz és miliőhöz kötött műfajának műhelytitkairól. Nemcsak ízléstörténeti következtetések levonását teszik lehetővé, de bepillantást engednek a francia diplomácia kulisszái mögé is.

6 39