Folia historica 4

„Magyarország a századfordulón” c. kiállítás vitája, összeállította: Vigh Károly

Két aspektusát emelném csupán ki a kiállításnak: egyrészt azt, hogy ennek a nagyon bonyolult, összetett korszaknak minden lényeges jelenségét, mozzanatát többé-kevésbé sikerült bemutatnia. Ha bizonyos kérdések esetleg ki is maradtak, ez a lényegen mit sem változtat. Másik pozitívuma a kiállításnak, hogy helyesen és kellő hangsúllyal mutatta be ezt az időszakot. Ennek eredményeképpen a látogató világos, tiszta, helyes értékelésű képet visz magával a századfordulóról, ami vízióban is helyesen proporcionáft. Ezt nem csupán a magam nevében, hanem Hanák Péter helyett is mondhatom, aki más elfoglaltsága miatt nem tehetett eleget a meghívásnak. Kérésére véleményét itt tolmácsolom. Különösen örvendetes, hogy ez a kiállítás az ország első múzeumában visszaállította a „hétköznapok" rangját, nemcsak a paraszti élet, a kisiparos mesterségek embereinek hétköznapjairól kapunk képet, hanem a kis- és nagypolgári élet mindennapjairól is. Ez követendő példa egész muzeológiánk számára. Pozitívuma még a kiállításnak, hogy benne a tárgyi anyag, az információ, a felírat, a grafikon mindenhol összhangban van. A feliratok és az információk „nem ütik agyon" a tárgyakat, nem akaiják túlmagyarázni, túlbeszélni őket. Ugyanakkor okkal-móddal alkalmaz a kiállítás dokumentációt is. Szerencsésen oldja meg a problémát: a téma nem fullad papirosba,ami máshol bizony veszélyként jelentkezik. A tárgyi anyag bősége — ha meglepő is — érthető, hiszen igen nagy témát kell ábrázolnia, és örvendetes, hogy még a részletkérdések bemutatására is találtak anyagot. Néhány apró megjegyzéssel, részben az itt elhangzottakhoz is csatlakozva, megemlítem, hogy lám Vigh Károly barátomat is utolérte a végzet — emlékeztetem itt a forgatókönyv vitán elhangzottakra —. a kiállításnak szűkebb időhatárok közé szorításával kapcsolatban. Mivel ez itt is és a vezetőben is elmaradt, elsősorban a kultúrtörténet művelői részéről maradtak problémák, akik a magyar progresszió bemutatásának hangsúlyával kapcsolatban megjegyzést tettek, amivel csak egyetérthetek. Teljesen igazak ezek a megjegyzések, ha azt mondjuk, hogy ez a kiállítás 1910-ig, vagy az első világháborúig terjed. De ha abból indulunk ki, hogy ez a századforduló kiállítása, tehát ott végződik, amivel a magyar irodalomtörténet a negyedik kötetét is zárja — tehát 1905 körül — akkor ezek a kérdések, amelyek akár a képzőművészet, vagy az irodalomtörténet vonatkozásában vetődnek fel, nem is léteznének. Akkor az a bizonyos rész a galérián nem úgy jelentkezik, mint a kiállítás szerves része, hanem ahogy azt a vezetőben is olvassuk: a kiállításnak egy kitekintése.Tehát ezeket a félreértéseket az okozhatta, hogy a kiállítás nincs nagyobb nyomatékkal lezárva. A részletkérdésekről szólva Szinyei elvtársnővel kell vitáznom. Szerintem helyesen tették Benczúr Gyulát a középpontba, sőt Rippl-Rónait abból a tárlóból ki is vettem 172