Folia historica 4

„Magyarország a századfordulón” c. kiállítás vitája, összeállította: Vigh Károly

Tisza István (Közlekedési Múzeum): Mindenekelőtt gratulálok a Nemzeti Múzeum kezdeményezéséhez, hogy a kiállítást ennyi résztvevővel kívánja megvitatni mindannyiunk hasznára. A téma komplex bemutatása részben a Várban is megtörtént, bár az kétségtelenül a bőség zavarával küzdött. Nehéz volna ezen a viszonylag kedvezőtlen helyen jobbat és többet bemutatni, azt hiszem. És ez dicséretére válik a rendezőknek. Nem szeretem a szőrszálhasogatást, de egy dologra fel kell hívnom a figyelmet: az agrártörténeti részben — érzésem szerint — hiányzik egy olyan térkép, amely a birtokmegoszlást, tehát a nagy-, kis- és törpebirtokok arányát mutatná be. De a közlekedés fejlődését ábrázoló térképet is hiányosnak- tartom. A vezető egyik mondata kissé elgondolkoztatott: „A kiállítás látogatói sokoldalú képet kapnak arról a korszakról, amikor ' a századfordulón Magyarország az OsztrákMagyar Monarchián belül, európai értelemben vett modern kapitalista országgá fejlődött." Nem tudom, helytálló-e ez a megállapítás, valóban modern, kapitalista országgá fejlődtünk? Ha a fejlődést hangsúlyozzuk, akkor rendben van, de a modern kapitalista ország kifejezést azt hiszem, meg kell kérdőjelez-: nünk. Hofer Tamás (Néprajzi Múzeum): Nem is annyira a kiállításhoz magához szeretnék hozzászólni, mint inkább a gyűjtési programhoz, és kifejezni örömömet azért, hogy végre elindult egy életforma-centrikus gyűjtés. Ennek mintegy kifejezője ez a kiállítás. Helyes, ha a gyűjtést a magyar társadalom valamennyi rétegére kívánjuk kiterjeszteni. A Néprajzi Múzeum dolgozója vagyok, s mint ilyen, különösen örülök ennek. Kollégáimmal régóta úgy érezzük ti., hogy az életforma-centrikus dokumentálást magányos szekcióként végezzük. Azon az önállósodási folyamaton, amelyen az egykor globális Nemzeti Múzeumok átestek, a múzeumok közötti munkamegosztás sok más európai országtól eltérően — szeszélyesen alakult. Nagy a senki földje, ahonnan a tárgyi emlékek összegyűjtésére és bemutatására még kísérlet sem történt. Éppen ezért kiváló kezdeményezés a kiállítás. A gyűjtés célja, hogy az életformát reprezentáló tárgyi együttesekkel mutassuk be a magyar társadalom különböző rétegeinek életét. Szűkkeblű szakmai öröm, de öröm számomra az is, hogy a kiállítás a néprajzi tárgyak gyűjtésénél jól ismert problémákat is felveti:pl., hogy a szekrényhez hogyan találjuk meg a hozzá illő szekrény csíkot. És ez a mi kis mellékhasznunk, hogy kollégáink a néprajzi gyűjtés problémáiba, erőfeszítéseibe is beleláttak. Csatári Mária tanárnő: A Marx Károly Közgazdasági Egyetem gazdaságtörténeti előkészítő szakán javaslatomra két csoport is megnézte a kiállítást. Bevallásuk szerint többet tanultak a kiállításból, mint egy előadásból. 166