Folia historica 4
Vona Anikó: Olasz korsós minta egy magyar úrihímzésen
tyolat. Kendő keszkenőben való hím egy bokor." 9 Azaz egy patyolatlenre és két keszkenőre hímzett példa szerepel a hagyatékban. A XVII. századi magyar reneszánsz hímzés arányosan beosztott, könnyed, nem zsúfolt kompozíciójú. Emberábrázolás csak egy-két hímzésen lelhető fel. Az állatábrázolások is ritkák, előforduló példái a növényrajzokkal egyenlő nagyságúak vagy azoknál kisebbek. A fő hangsúly a virágokon van, a tulipán, szekfű, gránátalma változatos formáiban gyönyörködhetünk. A virágtövek egyenesen állnak, a bokrok elhajlanak (utóbbi perzsa eredet). Lehetnek magánosak, vagy indákkal kapcsolódnak össze. Nagyon jellemző a reneszánsz ornamentikára az architekturális motívum — a félköríves mustra, és a korsó figurája. Erdélyi hímzéseken a csokrokat, virágszálakat sokszor gyűrű fogja át. Keleti hatás főleg a leveleken, körtéken, gránátalma alakzatokon figyelhető meg. Gyakran a virágtő minden ágán más-más virág nyílik; ez a perzsa életfaábrázolásokra vezethető vissza. Hasonló szerkesztést a habán kerámiákon is láthatunk. A hímzések rajza mindig igazodik a használathoz. A csokrok vagy tövek állhatnak egy sorban, alsó, felső kereteléssel (lepedőszélek), vagy a négy sarokban (terítők), de kettős alapúak is lehetnek (párnalapok). A formákkal együtt a hímzések lényeges jellemzője a színharmónia. A reneszánszban a finom, tompa színek nagyon fejlett stílusérzékről tanúskodnak. A tiszta arany-ezüst hímzések mellett gyakran használnak aranyat, ezüstöt egy színnel, vagy csak színes fonalat. (Figyelemre méltó a színhasználat egyezése választott hímzésünkön és a habán kerámiákon.) A hímzések felhasználási területe roppant széleskörű. Férfiingek és ingvállak, női és férfi felsőruhák, egyházi öltözetek, párnalapok, asztal- és ágyneműk, keszkenők, nyergek és lótakarók pompás díszítője. Az alapanyag a lengyolcstól a bársonyig nagyon változatos. Díszítettek színes sodrott és „szálas" selyemfonallal, arany-, ezüstfonallal, skófiummal. Felhasználtak ékköveket, gránát, korál és igazgyöngyöket is 1 0 Az általam választott mustra (1. kép) a Magyar Nemzeti Múzeum egy XVII. századi Észak-Magyarországról származó lepedőszél részlete, fehér lenpatyolat alapra kék, zöld és krémszínű sodrott selyemfonallal hímzett. Klaszszikus reneszánsz példája az úgynevezett „olasz korsós mintának", reprezentálva a motívumok, kompozíció és technika tökéletes művészi egységét. 11 A mintán szereplő virágformák, a gránátalma, tulipán, szekfű a legrégibb idők óta a textíliák díszítő elemei. 1 2 1. A gránátalma kinyílt virágja sok porzójú, 5-8 csésze- és 5-8 sziromlevélből áll, sokmagvú, bogyós áltermése alsó állású magházból fejlődik. Őshazája Irán és Ny-Himalája. 1 3 Ábrázolása perzsa eredetre vezethető vissza, a I 147