Folia historica 4

F. Dózsa Katalin: Öltözködési szabályok a századforduló idején

lerakott aljjal. A matrózruha kedvelt ünneplője lett a lányoknak is. A szoknya hossza az életkortól függött: öt-tíz éves korig térdig ért, tíztől tizenötig lábszárközépig. („12—15-ig valóságos öröklét egy kislánynak a hosszú ruha után 1 О epedni" — írta a Divatszalon 1908-ban .) Hivatalosan ugyanis tizenöt éves korában lépett elő nagylánnyá a kislány, mikor magára öltötte az első hosszú szoknyát és belepréselte magát az első igazi halcsontos fűzőbe. A hajadon leány öltözete egészen más előírásokat követett, mint a vele egykorú fiatalasszonyé. Mert az igazi választóvonal az öltözködésben nem az életkor, hanem a családi állapot volt. A fiatal lány első báli ruhájának anyaga a fehér muszlin, tüll vagy lenge csipke. Szabása egyszerűbb, kivágása szerény. Később már választhatott a halványkék, halványsárga, almazöld és rózsaszín habos, csipkés kelmék közül. Kevés és finom ékszer egészítette ki öltözékét. Utcai ruhája jóval egyszerűbb, mint az asszonyoké. Még a kalapformák is érzékeltették a családi állapot „mineműségét". A fiatalasszony öltözhetett a legfeltűnőbben, legszínesebben. Az ő ruhájának a kivágása a legmerészebb, az ő kalapja a legkacérabb, ékszere a legértékesebb. Vége a tüll-és organdi-korszaknak. Báli ruhája mélytüzű, színes, sejtelmes bársony, brokát, selyem. „Féijes nők részére első divatcikk a brokát. Oly remek alakban tűnik fel ez a gazdag szövet, hogy már viselhetési jogaiért is érdemes a kesztyű alá az arany karikagyűrűt megszerezni" — olvashatjuk a divatlapban.

1

4 Idősebb asszony negyven fölött, sötét, tompa színekben, zárt ruhában, egyszerűbb kalappal jelenik meg a társaságban. A nagymamák kötelező színe a sötétszürke, fekete, vagy sötétlila, hajukon régimódi főkötő vagy kalap. A divattal törődniök illetlenség! A férfiak öltözékénél jóval jelentéktelenebb szerepe volt az életkornak, a családi állapotról nem is beszélve. Fiatalok és idősebbek ruhája között elenyésző a különbség. Az ifjabbak divatosabb szabású, világosabb öltönyöket viseltek, a korosodó férfiak előnyben részesítették a sötét tónusokat, no meg a tekintélyesebb külsőt kölcsönző szalonkabálot vagy zsakettet. Az ismertetett öltözködési szabályok, előírások természetszerűen csak általános jellegűek lehetnek. Az uralkodó osztály ízlése, életmódja szabja meg mindig a divatot. A felsorolt számtalan ruhafajta, mely az arisztokrácia, vagy a nagypolgárság köreiben elengedhetetlen, a középosztály alsó rétegeinél elérhetetlen. Ezeknél a rétegeknél délelőtti, délutáni és estélyi öltözékeket találunk. A két utóbbit a nők esetleg egy aljjal és két ruhaderékkal (egyik magasnyakú, másik kivágott) oldják meg (4. kép)}

5 a férfiak zakó-, zsakett-, frakk-, vagy szmoking öltönyükhöz néhány inget, kesztyűt, gallért, nyakkendőt stb. variálnak. A munkásoknál pedig kimenő, illetve munkaruháról beszélhetünk (5. kép).

1

6 136